A görög mitológiából mindig is előszeretettel merítettek inspirációt a regényírók, elég csak Mary Shelley Frankensteinjére gondolni, amelyben a címszereplő Victor Frankenstein modern Prométheuszként jelenik meg. Az utóbbi években pedig valóságos reneszánszukat élik a mítoszok, különösen azok a könyvek örvendenek nagy népszerűségnek, amelyek a nők szerepét helyezik előtérbe. Madeline Miller 2018-ban megjelent regénye az újramesélés eszközével mutatja be az Odüsszeuszból ismert varázslónőt, Kirkét, melynek történetén keresztül azokra a női sorsokra igyekszik rávilágítani, amelyek a férfi hősök árnyékában csupán kevés figyelmet kapnak. Kirké könyvkritika.
Talán nincs is olyan ember, aki ne hallott volna Ithaka legendás királyáról, a leleményes Odüsszeuszról, aki bátorságával és találékonyságával megnyerte a görögöknek a trójai háborút. De arról vajon hallottak-e, hogy a háborúban edződött harcos kegyetlensége és könyörtelensége nem ismert határokat? Na, és arról, hogy felesége kérőit egytől egyig lemészároltatta? Hogy saját fiát arra kényszerítette, akasszon fel tizenkét ártatlan cselédet? Hogy végül saját gőgje és paranoiája lett a veszte? Miller regényében mások szemszögéből ismerhetjük meg a hős Odüsszeuszt (aki minden, csak nem hős a regény végére), a történetnek azonban mégsem ő központi figurája, hanem Kirké, a görög mitológia legnagyobb varázslónője, akinek időszámításunk előtt sok-sok évvel Homérosz csupán egy aprócska mellékszerepet szánt.
Kirké a titán Héliosz és a nimfa Perszéisz lánya, aki igazi kívülálló, nem tartozik sehová. Istennek túl emberszerű, rikácsoló a hangja, fakó a haja, és a külleme sem kirívó a nimfák között, embernek viszont túl szép, és az örök élet adatott meg neki. Ám nemcsak ez különbözteti meg őt a többiektől. Kirké kedves, könyörületes személyiség, akit a legkevésbé sem érdekelnek az apja csarnokaiban folyó intrikák és hatalmi játszmák, ráadásul az istenekkel ellentétben az emberek felé is együttérzést tanúsít. Egy alkalommal például, mikor az apja szekerén utazik, aggódik, hogy ha nem időben indulnak haza, akkor a Héliosz pályáját figyelő csillagászok feje a porba hullhat, de ő az egyetlen, aki a megbüntetett Prométheusz iránt is részvétet érez (ő az a titán, aki ellopta az embereknek a tüzet).
Életében akkor következik be fordulat, amikor megismerkedik a halandó Glaukosszal, aki iránt gyengéd érzéseket kezd el táplálni, majd az események odáig vezetnek, hogy Kirké a „pharmaka„, azaz a varászlat segítségével úgy dönt, istenné változtatja a férfit, hogy örökké együtt lehessenek. Ez az első alkalom, hogy az istennőben szunnyadó erő utat tör magának, a varázslat pedig jól sikerül, Glaukoszból halhatatlan lesz. „Gyermeki” naivitása és a szeretett férfiba vetett bizalma azonban fájdalmas csalódáshoz vezet, miután az újdonsült tengeristenre szebbnél szebb nimfák vetnek szemet, az egyiknek pedig még a kezét is megkéri Glaukosz. Kirkén eluralkodik a féltékenység és a tehetetlenség érzése, ami egy olyan eseménysort indít el, melynek következtében megszületik a görög mondák hatfejű, tizenkét lábú szörnyetege, Szkülla.
Ezt természetesen a legfőbb olümposzi isten, Zeusz sem nézhette tétlenül, a titánok pedig beáldozzák Kirkét a béke kedvéért, és száműzik Aiaié szigetére. Azonban a kitaszítás fordítva sül el: a vágyódásokkal teli, bizonytalan istennő a természetben önmagára lel, kitanulja a varázslás tudományát, megismeri a gyógynövényeket és azok hatásait, a vadállatok pedig védelmezői és barátai lesznek. A regény cselekménye akkor hág a tetőfokára, amikor a szigetre egy hajó sodródik, az istennő pedig vendégül látja a legénységet, azok viszont kegyetlenül visszaélnek a vendégszeretettel, miután megtudják, hogy Kirké egyedül van, nincs egyetlen férfi sem a házban. (Az este elég megrázó véggel zárul, jobb, ha erre lelkileg is felkészül az olvasó.) Az istennő végül kegyetlen bosszút áll erőszaktevőin, miután azzá változtatja őket, ami az igazi valójuk: disznóvá.
Kirkében az eset után minden korábbinál bizonyosabbá válik, hogy nőnek lenni, még az istenek világában sem könnyű. Gyanakvó és könyörtelen lesz, innentől kezdve egyetlen tengerészt sem kímél, aki a kikötőjébe téved. Bár megtehetné, hogy éles sziklák és örvények képébe vonja barátságos partjait, hagyja, hogy a férfiak kigázoljanak a partra, felkapaszkodjanak a csapásokon, és menedéket kérjenek a házában.
Száműzetése alatt számtalan híres mitológiai alak látogat el Aiaié szigetére, többek között Hermész, az istenek hírnöke, az ügyes kezű Daidalosz és persze a fortélyos Odüsszeusz. Utóbbi különösen nagy hangsúlyt kap a történetben, és ami fontos, hogy ezúttal mások szemszögén keresztül ismerhetjük meg a homéroszi hőst, akiről ódákat zengenek a mítoszok, és akiről úgy tartja a fáma, hogy ő találta ki azt a bizonyos falovat. Kirké és Odüsszeusz végül megkedvelik egymást, szerelmük gyümölcse pedig Télegonosz lesz, aki egy nap úgy dönt, elhagyja Aiaié szigetét, és megkeresi apját, a nagy Odüsszeuszt, aki egy egész évig élvezte a varázslónő vendégszeretetét. A naiv, álmokkal teli fiú azonban egy önző, rögeszmés vénembert talál Ithaka szigetén, aki saját paranoiájától megvakulva ráront saját fiára, és ezzel a vesztébe rohan.
A gyásztól összeroskadt Télegonosz Odüsszeusz feleségével, Pénelopeiával és annak fiával, Télemakhosszal tér vissza Kirkéhez, aki először gyanakvóan tekint az új jövevényekre, attól tart ugyanis, hogy Télemakhosz bosszút állva apján Télegonosz életére tör. Végül rájön, hogy semmi ilyentől nem kell tartania, vendégei jószándékkal érkeztek a szigetre, ráadásul Télemakhosz személyében egy olyan férfit ismer meg, aki megérti és elfogadja őt, és aki mellett eléri azt a boldogságot, amely után egész életében sóvárgott.
A regény talán kicsit nehezen indul be, ám ahogy haladunk előre, úgy válik egyre élvezetesebbé, eseménydúsabbá a történet. Atmoszférateremtésben az írónő nagyon ügyes, főleg a sziget leírásánál éreztem ott magam Kirké mellett, amit viszont hiányoltam, az a varázslás. Személy szerint nagyon szívesen olvastam volna többet a gyógynövényekről és azok hatásairól, a varászlás tudományáról, vagy egész egyszerűen csak arról, hogyan lett Kirké a gyógyfüvek kiváló ismerője. A kötet kivitelezése egyébként gyönyörű, a borító tökéletesen visszaadja azt az érzést, hangulatot, amellyel olvasás közben találkozunk.
Kirké hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, magabiztos és önálló személyiség lesz a történet végére, ám a sok csalódás és szenvedés ellenére sem veszíti el a másokba vetett bizalmát, nem lesz belőle rossz ember. Nehéz, de fontos témákat boncolgat a könyv, úgy mint az útkeresés, a magány vagy épp az anyaság kérdése, ám talán mindegyiknél érdekesebb a halhatatlanság dilemmája – vajon van-e értelme bárminek is, ha nincs a számláló, ami visszafelé ketyeg?
Madeline Miller története egy erőteljes, bátor és nem utolsósorban varázslatokkal teli utazás a görög mitológia világába, pontosabban annak egy nem túl ismert szegletébe. A regény összetett képet fest le egy jól ismert világról, hangot adva azoknak a szereplőknek, akikkel mostohán bántak a történetírók, és akik a férfi hősök árnyékában csupán kevés figyelemben részesültek. Ajánlom a Kirkét azoknak, akik szeretik a görög mitológiát, de nyitottak az új szemszögekre, és nem riadnak vissza azoktól a könyvektől, amelyek nem csak szórakoztatni kívánnak, de tanulságosak és gondolatébresztőek is egyben.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
