Neil Gaiman hamarosan Stephen King nyomdokaiba léphet, már ami a képernyőre vitt művek számát illeti. Lassacskán nem marad olyan regénye a szerzőnek, amire valamelyik csatorna vagy streamingszolgáltató ne csapott volna le, a feldolgozások sorába pedig legutóbb egy képregény is becsatlakozott. A Sandmannek bár megvoltak a maga hibái, összességében egy jól sikerült produkció lett, és hatalmas sikernek is örvendett, ami többek között annak köszönhető, hogy Gaiman végig ott volt a sorozatkészítőkkel. A netflixes széria után vélhetően többen is kedvet kaptak ahhoz, hogy jobban elmélyüljenek az író munkásságában, ezért ebben a cikkben három olyan regényt mutatok, amelyekkel el lehet kezdeni az ismerkedést, ráadásnak pedig egy képregényt is ajánlok, amely a nagysikerű Sandman univerzumhoz is szorosan kapcsolódik.
Sosehol
Talán, ha zsigerből kellene ajánlanom egy Gaiman-regényt, azért is mondanám a Soseholt, mert azon túl, hogy hihetetlenül ötletes, rövid és olvasni is könnyű, ami egyáltalán nem biztos, hogy utolsó szempont mai rohanó világunkban. A történet főhőse Richard Mayhew, egy fiatal üzletember, akinek mindene adott egy zsibbasztóan átlagos élethez, van egy kiszámítható multis állása és egy egészen jó nője, aki szereti megmondani, mit csináljon és mit ne. Az élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy Lady Ajtó nevű lány vacsorára menet a segítségét kéri, és mivel Richardnak középszerűsége ellenére is arany szíve van, megsegíti a bajbajutottat, aki láthatóan jó nagy zűrbe keveredett. Ezt követően főhősünkkel egészen furcsa dolgok kezdenek történni: a kollégái úgy kezelik, mintha ott se lenne, a lakását, amiben él, épp készülnek eladni, és az utcán is szinte mindenki levegőnek nézi. Richard az ismert Fenti Londonból szép lassan átcsúszik a sötét és baljós Lenti Londonba, ahol az életben maradás nem egyszerű feladat, a patkányokat köztisztelet övezi, a legtöbb lény pedig gyilkolásra használja a természetfeletti erejét. Az 1996-ban megjelent regény az író munkásságának egyfajta eszenciáját adja, szinte minden benne van, amiért az alkotót annyian szeretik és becsülik: varázslatos és abszurd fantáziavilág, ami talán kicsit hatásvadász, de elnézed neki, mert kinyitod a könyvet, elkezded olvasni és nem tudod lerakni, mert menthetetlenül a történet rabja leszel.
A temető könyve
A szerző 2008-ban megjelent regénye egy borzongató horrorhoz hasonló szcenárióval nyit: egy Jack nevű férfi kegyetlenül lemészárol egy családot, csak a másfél éves baba éli túl a borzalmakat, miután eltotyog a házuk mögötti temetőbe. Egy gyermektelen szellempár fogadja örökbe a szerencsétlen árvát, és más holtakkal közösen kezdik nevelni, igaz ez nem egyszerű feladat, ugyanis az illusztris társaság nem mindig egyezik a gyermeknevelési módszereket illetően. Senki Owens – a barátainak csak Sen – gyámja az élő és holt világ határán mozgó Silas, aki a külvilágból élelmet hoz a fiúnak, hogy annak ne kellje átlépnie a biztonságot nyújtó temető határát. Félő ugyanis, hogy az élők világában ott les rá a Jack nevű gyilkos, aki egykoron a családját is lemészárolta, így Sen a sírfeliratokból tanul meg olvasni és írni, és több száz éve halott gyerekekkel játszik. Közben olyan hasznos képességeket is elsajátít, mint a kísértés, az áttűnés és az alvajárás, de megismerkedik egy vízpróbának alávetett boszorkánnyal és az ünnepelt íróval, Victor Hugo-val is, és akkor még nem is beszéltünk a kapu felfedezéséről, amely mögött egy elhagyatott vámpírváros rejlik. Bár A temető könyve ifjúsági regénynek is remek, az egyedi hang és a páratlan humor miatt felnőtteknek is bátran ajánlom, de csakis abban az esetben, ha nyitottak az ilyen és ehhez hasonló sötét, meseszerű témákra.
Amerikai istenek
Ahogy Gaiman szinte összes műve, az Amerikai istenek koncepciója is rendkívül kreatív: ebben a világban az istenek csak úgy maradhatnak életben, ha hisznek bennük, a hit az egyetlen táplálékuk, és ha ezt nem kapják meg, akkor bizony az ő életüknek is vége. A 20. században azonban már senki sem áldoz a csatatéren Odinnak, és alig-alig emlékszik valaki a termékenységet hozó Easterre vagy a szláv Fekete Istenre, Csernobogra, az imádat már az internet, a televízió és a hitelkártya isteneinek jut. A régi istenek ezért háborúra készülnek a nagyképű és felelőtlen újak ellen, mindennek közepén pedig ott van egy átlagos ember, Árnyék, aki súlyos testi sértés miatt több évet ült, majd arra jön ki a sittről, hogy szabadulása előtt pár nappal feleségét halálos autóbaleset érte. Az Amerikai istenek a szerző egyik legismertebb és legtöbbre tartott műve, amelyet 2001-es megjelenését követően valóságos díjesővel honoráltak. Az olvasó nem teljesen azt kapja, amit vár, és ez rendben van, mert a regény így is feledhetetlen utazás egy ősi lényekkel és hiedelmekkel teli birodalomba, miközben igazi varázsát mégis az az atmoszféra adja, amit nehéz lenne bármihez is hasonlítanunk.
+1 Death – Halál
Neil Gaiman Sandman – Az álmok fejedelme című képregényét sokan ismerik – a netflixes sorozat óta meg pláne –, ám arról talán kevesebben tudnak, hogy a történet egyik fontos szereplője, Halál egy másik képregényben is felbukkan, nem is akárhogy, hanem a sztori központi figurájaként. A 2014-ben megjelent képregény lényegében egy spin-off, amely a Sandmanből híressé vált Morpheus testvérének viszontagságait követi nyomon, amelyből alaposabban is megismerhetjük a kedves, mosolygós, de (szinte mindig) hajlíthatatlan Halált, aki száz évente él egy napot, hogy jobban megérthesse az emberek világát. Látjuk gyengeségeit, erősségeit, végigkövethetjük jellemfejlődését (merthogy az is van neki), és közben mi magunk is elmerenghetünk az olyan fontos kérdéseken, mint a szerelem és félelem, az élet értelme, no és persze az elmúlás, ami picivel talán érthetőbbé és feldolgozhatóbbá is válik a történet végére. A Sandman ismerete nélkül is bátran bele lehet vágni a képregénybe, a Halál önmagában is remekül érthető és élvezhető történet.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
