Agatha Christie méltán érdemelte ki „a krimi koronázatlan királynője” címet, csak élete során művei mintegy 300 millió példányban keltek el, 1976-ban bekövetkezett halálakor pedig ő volt a történelem legkelendőbb regényírója, aki egy alkalommal saját rejtélyes eltűnését is megrendezte, egyesek szerint azért, hogy rideg, goromba férjét gyanúba sodorja. Könyveit előszeretettel varázsolták és varázsolják ma is mozgóképpé, melyek közül a leghíresebb alkotások egyértelműen a David Suchet főszereplésével készült Poirot-filmek lettek, de ne feledkezzünk meg a kotnyeles, éles eszű és szemű vénkisasszonyról, Miss Marple karakteréről sem, akit több nagyszerű színésznő, például Margaret Rutherford, Angela Lansbury és Joan Hickson személyesített meg a filmekben.
Az elmúlt napokban sokan és sokat cikkeztek – többek között mi is – a Kenneth Branagh rendezésével és főszereplésével (vagy inkább bajszának riogatásával) készülő harmadik Poirot-filmről, ennek apropóján pedig kiválasztottunk öt olyan Agatha Christie-könyvet, melyeknek ugyan már létezik mozgóképes átirata, de annyira zseniálisak és fordulatosak, hogy szívesen újranéznénk őket friss, modern feldolgozásban is – természetesen csakis abban az esetben, ha kellő odafigyeléssel és lelkes alkotói bevonással készülnének. Talán mondanunk sem kell, hogy alaposan megmozgatta kis szürke agysejtjeinket a lista összeállítása, ugyanis megannyi zseniális művet lehetne még említeni, amelyek helyet érdemelnének ebben az összeállításban. Spoilerektől egyébként nem kell tartani a cikkben, hiszen senki sincs olyan gonosz, hogy lelőjje egy Agatha Christie-könyv végét, még akkor sem, ha amúgy kutatások igazolják, hogy a végső fordulat felfedése csak javítja az élményt.
Az ABC-gyilkosságok
Az írónő 1936-ban megjelent klasszikusában Hercule Poirot egy önmagát ABC-nek nevező sorozatgyilkos után kezd nyomozni. A zseniális detektív névtelen levelet kap, amelyben egy közelgő gyilkosságot jeleznek előre, ám hiába értesíti róla rendőrséget, azok csak legyintenek, rossz tréfának tekintik az ügyet. A gyilkosság lezajlik, egy boltocskáját vezető idős asszony az áldozat. Végül a sikert sikerre halmozó magándetektív kénytelen-kelletlen elvállalja az ügyet, ám a gyilkos mindig előtte jár egy lépéssel, és a rejtély olyannyira kibogozhatatlannak tűnik, hogy még a fantasztikus Hercule Poirot-t is kezdi elhagyni a remény.
Az írónő kézenfekvő megoldást kínál az olvasónak a gyilkos személyét illetően, ám egy tapasztalt Agatha Christie-olvasó jól tudja, hogy sosem ilyen egyszerű a történet. Ha megvezetni nem is hagyjuk magunkat, a gyilkos személyét még így is rettentően nehéz kitalálni, pedig minden nyom ott van a szemünk előtt, csak épp nem vesszük észre…
Gyöngyöző cián
Egy kevésbé ismert darab az 1940-es évekből, melynek simán lehetne akkora hírneve, mint a Gyilkosság az Orient expresszen, az Öt kismalac vagy a Tíz kicsi néger című történeteknek. Nincs Poirot, se Miss Marple, csak egy szép és gazdag nő, Rosemary, aki látszólag minden ok nélkül öngyilkos lesz a saját szülinapi vacsoráján. Vagy mégsem? Esetleg valaki ciánt tett a pezsgőjébe? A megözvegyült férj, George Barton nem tud szemet hunyni felesége halála felett, ezért egy évvel később vacsorát rendez, ahová meghívja azokat a vendégeket, akiknek közük lehetett Rosemary halálához. Csakhogy a vacsorán egy újabb titokzatos haláleset történik.
A szerző ezúttal is a tőle megszokott módon csűri-csavarja az eseményeket, ám a könyv valódi értéke ezúttal nem is a megoldandó rejtélyben, hanem az emberi psziché tűpontos ábrázolásában keresendő. Az írónő ugyanis ennek is nagy mestere, tökéletesen érti az emberi lélek működését és mozgatórugóját, épp ebben rejlik művei sikerének egy része.
Rejtély az Antillákon
A bájos, öreg hölgy, Miss Marple karaktere még egy hidegrázós gyilkosságsorozatot is képes szerethető történetté varázsolni, amire tökéletes példa az 1964-ben megjelent Rejtély az Antillákon. Miss Marple elfogadja unokaöccse nagylelkű ajándékát, és az Antillákra látogat, hogy a Saint Honorén működő Arany Pálma Szállóban töltse jól megérdemelt pihenését. A gondtalan üdülés azonban nem tart sokáig, ugyanis a szálló egyik vendégét, a szószátyár Palgrave őrnagyot egyik reggel holtan találják, Miss Marple szimata pedig azt súgja, hogy a volt katona nem természetes módon lelte halálát.
Christie ezúttal is brillírozik, mikor felsorakoztatja egy előkelő szálloda jól ismert alakjait – az orvost, a volt katonát, a fiatal feleséget, a gazdag idős embert, a titkárnőt, az inast és a többieket. A kirakós darabjai ráadásul roppant nehezen akarnak összeállni, újabb és újabb holtesteken át vezet az út a meghökkentő megoldásig.
A titokzatos ellenfél
A vérbeli Christie-rajongók jól emlékeznek még a szerző kevésbé ismert nyomozópárosára, Tommy és Tuppence Beresfordra is, akik az 1922-ben kiadott A titkos ellenfél című kötetben léptek először színre. A kalandvágyó fiatalok munka és pénz nélkül tengőnek, amikor úgy döntenek, hogy megalapítják az Ifjú Kalandorok Rt.-t. Szerencséjükre az első ügy nem várat sokat magára, egy eltűnt fiatal amerikai lány, egy bizonyos Jane Finnt nyomdokaiba erednek. Csakhogy ez az eset egyáltalán nem tűnik kis falatnak, ráadásul az sem segíti a megoldást, hogy egy titokzatos ellenfél is folyamatosan keresztezi Tommy és Tuppence útját, akik hol együtt, hol külön utakon járva igyekeznek megoldani a nem kevés veszéllyel járó rejtélyt.
Az írónő egészen új oldalát ismerhetjük meg A titokzatos ellenfél című regényében, amely egyszerre elsőrangú kalandregény és hamisítatlan Agatha Christie-krimi. Tommy és Tuppence szerethető karakterek, a szerző pedig ismét parádésan adagolja a cselekményt és a fontosnak tűnő karaktereket, így a legtöbb olvasónak nem sok esélye marad arra, hogy megfejtse, ki a főgonosz.
Hercule Poirot karácsonya
Adódik a kérdés: hogyan ünnepli a híres-neves Hercule Poirot a karácsonyt? Hát persze, hogy egy jó kis megoldásra váró gyilkossággal! Az 1938-ban megjelent regény középpontjában a Lee-család áll, ahol finoman szólva sem telik meghitten és szeretetteljesen a karácsony, pedig még a dúsgazdag gyémántbárót, Simeon Lee-t is szentmentális érzések kerítik hatalmába, ezért összehívja hatalmas házába a családot, hogy együtt töltsék az ünnepeket. Hogy az egykoron könyörtelen és zsarnoki üzletembert valóban nemes érzések vezérlik-e, vagy aljas szándékkal boronálta össze családot – melynek tagjai szintén meglehetősen gyanúsan viselkednek –, arra csak a nagyszerű Hercule Poirot tudhatja a választ, aki természetesen ezúttal is egy brutális gyilkosság kapcsán kerül be a képbe.
Az írónő ezúttal nem temetkezik részletes leírásokba a szereplők személyiségét illetően, ám ez is elég ahhoz, hogy egy feszesre formált, fordulatos bűnügyi történetet kanyarítson az olvasók elé, akiknek ezúttal sincs könnyű dolga, ha szeretnék megfejteni a rejtélyt. Az Hercule Poirot karácsonya egy kifejezetten hangulatos „ünnepi” krimi, amelyben mint mindig: Poirot-nak sikerül kibogoznia a szálakat és felgöngyölíteni a megoldhatatlannak tűnő rejtélyt.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
