Ha egy filmre beülünk, viszonylag kicsi az esélye annak, hogy úgy döntünk, nem nézzük végig, hanem inkább kijövünk a moziteremből: egyrészt kifizettük a mozijegy árát, másrészt, ha már beültünk egy filmre feltételezhetően kíváncsiak vagyunk, hogyan végződik az adott történet. Akadnak persze kivételes helyzetek, ilyen például az, amikor a néző konkrét fizikai rosszullétet produkál, és nem azért, mert olyan rossz vagy unalmas a film, hanem mert nem bírja gyomorral azokat a válogatott borzalmakat, amiket a vásznon lát.
Egyáltalán nem ritkák az olyan filmek, amelyek láttán verejtékezést, heves szívdobogást és felgyorsult légzést tapasztalnak a nézők, ezeknél azonban léteznek sokkal durvább reakciók, például, amikor szó szerint rosszul lesz valaki, vagy ne adj’ isten a sürgősségin köt ki. Ajánlónkban öt olyan filmet hoztunk most nektek, amelyek a megszokottnál hevesebb testi reakciót váltottak ki a nézőkből.
FIGYELMEZTETÉS! A cikk nagykorúságot és befogadó elmét igényel, de még ebben az esetben sem ajánlott vacsora mellett megnyitni.
Szörnyszülöttek
Aki azt hiszi, hogy csak a 2000-es évek után születtek beteg, sokkoló filmek, az nagyon téved. Már a régi kor filmkészítői is pontosan tudták, hogyan kell kimozdítani az embereket a komfortzónájukból, igaz valamivel könnyebb dolguk volt, hiszen kétséget kizáróan alacsonyabban volt a nézők ingerküszöbe. Akadnak persze olyan kivételek, amelyek kiállták az idők próbáját, sőt a kezdeti felháborodás és a meg nem értettség után kultfilmekké avanzsálta őket az utókor. Ilyen a Tod Browning (Drakula) által rendezett, 1932-ben bemutatott Szörnyszülöttek is, melynek középpontjában egy furcsa szerzeteket gyűjtő vándorcirkusz áll. A történet szerint Kleopátra, a gyönyörű akrobata kiszemeli magának Hans-t, a cirkuszi törpét, hogy magába bolondítsa és kiforgassa őt a vagyonából. Szerelme, Herkules tanácsára egy alkalommal mérget akar önteni a törpe poharába, hogy eltegye őt láb alól, és leléphessen a hatalmas vagyonnal, a cirkusz többi „torzszüllöttje” azonban megtudja, mire készül, és eldöntik, hogy Hans-hoz hasonlóvá változtatják a szépséges akrobatát. A film nagy felháborodást váltott ki világszerte, állítólag már a tesztvetítéséről is kirohant a nézők fele, Nagy-Britanniában pedig nem kevesebb mint 30 évig volt tiltólistán.
Az ördögűző
Az 1973-ban bemutatott, Oscar-díjjal jutalmazott horrorfilm a zsáner igazi etalonja, de általában kevesen tudják, hogy honnan jött az inspiráció. A történet William Peter Blatty azonos című regénye alapján készült, ami nem csupán fikció: a könyvet a The Washington Post egyik 1949 augusztusában született riportja inspirálta, ami egy 14 éves marylandi kisfiún végzett ördögűzésről számolt be. Bár már az eredeti történet is meglehetősen horrorisztikus, a filmkészítők is szabadjára engedték a fantáziájukat, a marylandi eset során például szó sem volt semmiféle kiokádott zöld anyagról. Az időközben ikonikussá vált jelenetek mindenesetre megtették a hatásukat, a gyanútlanul jegyet váltó közönség soraiban állítólag többen rosszul lettek, vagy kimenekültek a teremből.
Taxidermia
Igen, kis hazánk is képviselteti magát eme „rangos” listán. Pálfi György 2006-ban megjelent filmjét legalább olyan kín végignézni, mint mondjuk a Fűrész–filmek legbrutálisabb jeleneteit, azzal az éles különbséggel, hogy a Taxidermia célja nem az öncélú brutalitás és gusztustalankodás, itt minden apró jelenet és szösszenet komoly mondandóval bír. A külföldön is elismert film három generáció életét követi nyomon: a tisztiszolga nagyapa, az evőbajnok apa és az állatpreparátor fiú életébe nyerünk betekintést. Felváltva lubickolunk az emberi nyomorúságban és a bizarr, gusztustalan jelentekben, de ha kibírjuk ezeket a részeket, és tudni akarjuk a miérteket, rengeteget tanulhatunk Pálfi filmjéből – már csak a fogyasztó társadalom és az emberi lélek kapcsán is. A film komplexitását egyébként jól jelzi, hogy a rendezőt nem is egy, hanem három történet inspirálta: a filmet Parti Nagy Lajos A hullámzó Balaton és A fagyott kutya lába című novellái ihlették, valamint a szerző Hősöm tere című regényéből is felhasználtak bizonyos elemeket.
A ház, amit Jack épített
A művészfilmek gyakran eszközként használják a sokkolást és a brutalitást, azzal a nem is titkolt céllal, hogy kompromisszumoktól mentes és naturalista megközelítéssel adhassák át a produkció mondandóját, üzenetét. Lars von Trier leutóbbi filmje, A ház, amit Jack épített azzal keltett nagy feltűnést maga körül, hogy vetítése idején a nézők tucatjával hagyták el Cannes-ban a mozitermet, de még a sokat látott kritikusok között is szép számmal akadtak olyanok, akik szerint a rendező ezúttal túl messzire ment. A hetvenes-nyolcvanas évek Amerikájában járunk, főszerepben egy Jack nevű sorozatgyilkossal, aki megrögzötten igyekszik felépíteni álmai házát, ahol végre testi-lelki békére lelhet. Aki ismeri a rendező munkásságát, az bizonyára tudja (vagy legalábbis sejti), hogy nem egy szokványos megközelítésű történetről van szó, bár a nézők részéről érkező haragot azok a nagyon is kézzelfogható jelenetek váltották ki, amelyekre amerikai produkciókban csak ritkán van példa. Antihősünk senkit és semmit nem tisztel, zokszó nélkül öl gyerekeket, nőket, időseket. Épp ezért A ház, amit Jack épített nagyon, de nagyon rétegfilm, hiszen kevesen vannak azok, akik eléggé nyitottak és befogadóak ahhoz, hogy a sok borzalom mögött meglássák a mögöttes értéket.
Terrifier 2
Egy közelmúltbeli alkotásnak is sikerült kivernie a biztosítékot a nézőknél a rendkívül erőszakos jelenetek és a brutális horrorábrázolások miatt. A Terrifier 2-vel a magyar nézők többsége minden bizonnyal a híroldalak hasábjain találkozott, a film ugyanis azzal kapott nagy hírverést, hogy több néző is kisétált róla, elájult vagy elhányta magát az amerikai vetítéseken. Az alacsony költségvetésű, indie horror főgonosza egy Art nevű gyilkos bohóc, akit az első részben látszólag sikerült kinyírni, de mint tudjuk, a Gonoszt nem lehet csak úgy legyőzni, újra és újra feltámad, Art pedig ezúttal egy tinilányt és annak öccsét próbája elkapni és megölni Halloween napján. A rendkívül brutális, kaszabolós jelenetek miatt a film egyik producere egy figyelmeztetést is közzétett a Twitteren. „Többen elájultak és hánytak a film miatt a mozikban. Azok, akik mégis megnéznék: mi figyelmeztettünk” – írta a filmes.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
