Nyakunkon a Halloween, a B-kategóriás horrorfilmek és a vicsorgó töklámpások napja, hiszen mi is lehetne ilyenkor fontosabb, mint néhány ijesztő, borzongató történetet intravénásan magunkba önteni. A kereskedelmi tévék (igen, még léteznek) olyan horrorklasszikusokra esküsznek, mint Az ördögűző, A kör vagy a Paranormális jelenségek, melyeket nyugodt szívvel ajánlunk azoknak, akik szeretnek izzadva rettegni a kanapén. Ez a cikk viszont nem nekik, hanem a gyengébb gyomrú és idegrendszerű olvasóinknak szól, akik nem bírják a keményvonalas horrorokat, de a maguk módján szeretnének egy kicsit borzongani – lévén mégiscsak Halloween van.
A halott menyasszony
Tim Burton személyes kedvencünk, így nem volt kérdés, hogy eme „rangos” listára is felkerül. A halott menyasszony Burton egyik szürreális meséje, amelyben egy félresikerült frigy, a halál és az élet témáját járja körül a különc rendező. Valamikor a 19. század derekán járunk egy kis faluban, ahol két család a gyermekeik elrendezett házasságára készül. Victor szülei abban bíznak, hogy a házasság lévén feljebb kerülnek a társadalmi ranglétrán, míg Victoria családja a pénztelenségből történő kilábalást reméli a frigytől. A fiataloknak nem fűlik a foga a dologhoz, ám végül szerencsésen alakul a dolog, első pillantásra egymásba szeretnek. Az élet, vagyis inkább a halál azonban közbeszól: Victor akaratán kívül gyűrűt húz egy halott mennyasszony, Emily kezére, aki magával is viszi a nyámnyila fiút a holtak világába. A túlvilág feneketlen jókedvvel fogadja Victort, a díszes kompánia szinte azonnal esküvőszervezésbe kezd, szép lassan pedig a fiú is belenyugszik, hogy a holtak világából sehogy sincs menekvés. Vagy mégis?
Burton nem csak a megszokott humorral fűszerezett horrorvilágot, hanem a musical műfaját is belekeveri 2005-ös klasszikusába, és egy olyan roppantul szórakoztató koktél keveredik ki ebből, hogy már-már kötelező darabnak tűnhet Halloween idején.
Addams Family – A galád család
1991-ben érkezett a mozikba az Addams Family – A galád család című egész estés film, amely villámgyorsan berobbant a köztudatba, többek között kis hazánkban is nagyon népszerűvé vált. Barry Sonnenfeld klasszikusa egy nagyon furcsa családról szól, akik egy elhagyott kastélyan élnek, és más emberekkel ellentétben a halál és a kín élteti őket. Az Addams családot Gomez az apa, Morticia az anya, Pugsley a fiuk, Wednesday a lányuk, Pubert a baba, Fester bácsi, Nagymama és Hogyishívják Kuzin alkotja, de a famíliához tartozik még Lurch a komornyik, valamint egy Izé nevű testetlen kéz, aki Gomez gyerekkori jó barátja. A történet a negyedévszázada felszívódott Fester nagybácsi köré összpontosul, aki egy szellemidézést követően végül újra felbukkan a család életében. Csakhogy valami nem stimmel a bácsival…
Kevesen tudják, hogy a különc, ám annál viccesebb család először a The New Yorker magazin hasábjain, képregény formájában tűnt fel. Kitalálójuk és megalkotójuk az amerikai művész és karikaturista, Charles Addams volt, aki bevallottan az amerikai televíziókban idealizált családmodellnek szeretett volna görbe tükröt mutatni, és aki kedvenc karaktereihez hasonlóan maga is nagy rajongója volt a sötét, groteszk dolgoknak. Tim Burton neve egyébiránt itt is megemlíthető, ugyanis érkezik a Netflixre az Addams-család kislányára, Wednesdayre fókuszáló sorozat, amelynél Burton rendezőként és producerként is képviselteti magát.
Coraline és a titkos ajtó
Henry Selick már az 1994-es Karácsonyi lidércnyomással is bizonyította, hogy jól ért a horrormesékhez – és igen, itt is képbe kerül Tim Burton, ugyanis az ő ötlete és rajzai nyomán készült a szóban forgó animációs film. A Coraline és a titkos ajtó a népszerű fantasy szerző, Neil Gaiman azonos című novellája alapján készült, melynek középpontjában egy elhanyagolt kislány, Coraline áll. A lány és a családja új házba költöznek, a szülőknek pedig nem igazán jut idejük minőségi időt együtt tölteni Coraline-nel, aki ezért szomorúnak és magányosnak érzi magát. Egyik nap azonban különleges felfedezést tesz a házban, rábukkan egy titkos ajtóra, amely mögött saját életének tökéletes mása rejtőzik. Pontosabban nem is annak mása, hanem egy sokkal szórakoztatóbb és csodásabb világ, ahol a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát, Anya és Apa pedig mindig kedvesek és sokat játszanak vele (igaz, gombszemeik vannak, de annyi baj legyen). A Másik Anya és Másik Apa nagyon szeretné, hogy Coraline örökre velük maradjon, ám a lány úgy érzi, hogy valami nem stimmel újdonsült szüleivel, később pedig arra is rájön, hogy nem ő az egyetlen gyerek, aki ebben a világban csapdába esett.
Ahogy Tim Burtonnel, úgy Neil Gaimannel is kicsit elfogultak vagyunk, de azt minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Coraline és a titkos ajtó egy olyan gazdag, fantáziadús történet, amely mögött fontos mondandó is húzódik: vajon mi van a gyermeki fejecskében, mennyi félelem és magány, melyet a szülők még csak nem is sejtenek?
Az Álmosvölgy legendája
Oké, ez a cikk egyre inkább úgy tűnhet, hogy Tim Burtonről szól, pedig mi tényleg nem így terveztük. Az Álmosvölgy legendája azonban annyira belepasszol a halloweeni filmnézős listánkba, hogy véteknek éreztük kihagyni. A 18. századi Amerikában járunk egy eldugott, mesebeli szurdokban, Álmosvölgyben, ahová egy nap egy modern felfogású New York-i rendőrnyomozó, egy bizonyos Ichabod Crane érkezik. Crane persze nem ok nélkül utazott Álmosvölgybe: a békés falu mindennapjait szörnyű bűntény híre rázta meg, és a babonákban és hiedelmekben hívő közösség meg van győződve arról, hogy nem más, mint a legendás Fejnélküli Lovas szedi áldozatait. Crane racionális gondolataitól vezérelve igyekszik ésszerű magyarázatot találni a szörnyű gyilkosságokra, ám egy idő után kénytelen rájönni, hogy a hátborzongató kisvárosban olyan dolgok történnek, amelyre még a tudomány sem tud válasszal szolgálni.
Tim Burton 1999-es horrorfilmjében nem spóroltak a vérrel, ám Az Álmosvölgy legendája sokkal inkább egy horror elemekkel átitatott tündérmese, mintsem igazi horror. A fejnélküli lovas legendájáról bizonyára sokaknak Washington Irving 1820-as novellája ugrik be, ám azt talán kevesen tudják, hogy a fejeket szedő szellemalakban már a középkor babonás emberei is hittek.
Szellemirtók
Meg merjük kockáztatni, hogy Ivan Reitman 1984-es sikerfilmjének zenéje híresebb, mint maga a film, ám ez semmit nem von le a produkció értékéből, sőt. Bár biztos van, aki ezt másképp gondolja, a Szellemirtók egy korszakalkotó és egyedülálló produkció a maga nemében, amely hatalmas siker volt annak idején, a szakma krémje is leborult előtte, arról nem is beszélve, hogy a nagyszerű Bill Murray is ennek köszönheti, hogy pályája elkezdett meredeken felfelé ívelni. A történet egyébként három paranormális kutatóról szól, akiket fanatikus elgondolásaik miatt kirúgnak az egyetemről, ezért munka és pénz híján úgy döntenek, hogy felajánlják szolgálataikat New York parázó lakosságának. Az amerikai világvárosban ugyanis hemzsegnek a szellemek, jók és rosszak egyaránt, így nagyon is elkél a szedett-vedett, ám annál lelkesebb szellemvadászok segítsége.
A Szellemirtók különösen ajánlott azoknak, akik kedvelik a ’80-as évek hangulatát, Reitman klasszikusa ugyanis térdig gázol ebben a korszakban, sehol egy mobiltelefon, egy Justin Bieber, mindenki Michael Jacksont hallgat, válltöméses zakót hord és túlságosan sok hajlakkot használ.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
