Clive Barker a világ legnagyobb horrorírójának nevezte Edgar Allan Poe-t Vérkönyvek című antológiájának bevezetőjében. Poe-t elsősorban rémtörténeteiről, baljós hangulatú verseiről ismeri az utókor, pedig az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakjának nevéhez fűződik a világ első detektívtörténete is, amely először a Graham’s Magazine hasábjain jelent meg 1841-ben. A Morgue utcai kettő gyilkosság mai szemmel nézve talán már kicsit túl egyszerűnek, cselekménymentesnek tűnhet, de a régi varázs még mindig hat, több mint 180 év távlatából sem vált porossá, elavulttá a történet.
Edgar Allan Poe igazi züllött, rocksztár életet élt: hírhedt volt nőügyeiről, már fiatalon az alkohol és az ópium rabjává vált, és mindössze negyven éves volt, amikor rejtélyes körülmények között meghalt. Bár életében rengeteget nélkülözött (pusztán az írásaiból akart megélni) és sok nehézségen ment keresztül, világhírű verseit és prózáit ma már fejből idézik a kritikusok, személyét pedig az amerikai irodalom legnagyobb alakjai között emlegetik. Nem véletlen: Poe munkássága az egész irodalomra kihatással volt, számos remekművet írt és egyúttal egy teljesen új műfaj, a krimi alapjait is lefektette. Sir Arthur Conan Doyle így nyilatkozott vele kapcsolatban: „Poe összes detektívtörténete egy gyökeret alkot, melyből egy új irodalom született… Hol voltak a detektívtörténetek, míg Poe nem lehelt beléjük életet?”
Gyilkosságokról és bűnesetekről természetesen már korábban is írtak, ám A Morgue utcai kettős gyilkosság volt az első olyan történet, amelyben a detektív úgy fog hozzá az eset megoldásához, amelyre korábban még nem volt példa az irodalomban: érveket ütköztet, analizál, olyan dolgokban látja meg a jelentőséget, melyek felett mások elsiklanak. A történet központi karaktere Monsieur C. Auguste Dupin, akinek első ügyét barátja elbeszélésén keresztül ismeri meg az olvasó. Dupin nagy hírű francia család gyermeke, aki elveszítette vagyonát, így a legaprólékosabb beosztásból éldegél, mindenféle luxus nélkül, a társadalmi élettől visszavonultan. Az elbeszélő és a nyomozó egy kis könyvesboltban ismerkedik meg egymással, miközben véletlenül mindketten ugyanazt a ritka és fontos művet keresik. Újra meg újra találkoznak, barátságot kötnek, végül pedig össze is költöznek arra a kis időre, amíg a történet mesélője Párizsban szándékozik tartózkodni.
Vigyázat, a cikk folytatása spoileres lesz!
A két jóbarát figyelmét egy vérfagyasztó cikk kelti fel a Gazette des Tribunaux egyik esti számában: Rendkívüli kettős gyilkosság! A jelentés szerint a Morgue utca egy négyemeletes házának legfelső emeletéről borzasztó ordítozás hallatszott ma, hajnali három órakor; a szomszédok közül nyolcan-tízen is a lakáshoz rohantak, hogy segítsenek, ám ami ott rájuk várt, arra senki nem volt felkészülve: a szobában szörnyű rendetlenség, a bútorok szanaszét törve, szétdobálva, a helyszínt alaposan átkutatva pedig két borzasztó állapotban lévő holttest került elő. Madame L’Espanaye és leánya, Mademoiselle Camilla L’ Espanaye az áldozatok. Az anyát teljesen átvágott torokkal, vértócsában fekve találják a ház mögötti udvaron, a lány holttestére pedig a kandalló szűk kéményébe gyömöszölve bukkannak rá (brr). Mivel a rendőrök semmilyen hasznos nyomot nem találnak, Dupin saját szakállára nyomozni kezd az ügyben, részletesen elolvassa a cikkben közölt tanúvallomásokat, valamint a bűntény helyszínére is ellátogat, melyek alapján meglehetősen szokatlan következtetést von le: nem ember követte el a szörnyűséget, hanem egy orángután.
Főhősünk, Auguste Dupin egy magának való, melankolikus figura, aki magas intelligenciájával, kreatív elméjével bármilyen kibogozhatatlannak tűnő rejtélyen képes átrágni magát. A karakter lényegét talán maga Edgar Allan Poe ragadta meg a legjobban A Morgue utcai kettős gyilkosság bevezetőjében: „De van, ami túllépi a közismert és betanulható szabályokat, és itt mutatkozik meg, hogy ki a legény a gáton, ki az igazi analitikus játékos! Hallgat, gyűjti a megfigyeléseket, következtet.” Bármennyire idegennek is tűnhet Poe személyétől, Dupin karaktere a humort sem nélkülözi: mindamellett, hogy egy kegyetlen kettős gyilkosság áll a fókuszban, a detektív személyisége által egy nagy adag cinizmus és humor is került a történetbe, amely remekül oldja a feszültséget, a komor hangulatot.
Bár Dupin nem hivatásos nyomozó, olyan világhírű irodalmi figuráknak ágyazott meg, mint Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-a vagy Agatha Christie Hercule Poirot-ja, de minden bizonnyal a kotnyeles vénkisasszony, Miss Marple karaktere sem létezne Poe kimért, éles eszű figurája nélkül. A gótikus rémtörténeteiről elhíresült író „gondolkodtató meséi egyikének” tartotta A Morgue utcai gyilkosságot, és valóban: az olvasó csak ámul-bámul, hogyan lát Dupin a szándékok, az érzések mögé, és hogyan fejti vissza barátja gondolatmenetét különösebb erőlködés nélkül egy éjszakai bandukolás alkalmával. Bár kifejezetten izgalmasak az új meg új felismerések, a cselekménydús krimik olvasói kissé vontatottnak, porosnak érezhetik a történetet, melynek befejezése szintén nem a megszokott, mai modern módon alakul. Azok viszont, akik szeretik kedvükre elemezni a történetet és egy krimiben az okfejtés részét élvezik a leginkább, azoknak ma is éppoly szórakoztató olvasmány lesz A Morgue utcai kettős gyilkosság, mint megjelenése idején volt.
Ha valakinek kedve támadt elolvasni Edgar Allan Poe műfajteremtő alkotását, annak jó hír, hogy a General Press Könyvkiadó jóvoltából a szerző detektívtörténetek közé sorolható három novelláját (A Morgue utca kettős gyilkosság, Marie Roget titokzatos eltűnése, Az ellopott levél) már egy kötetbe fűzve is megtalálja a könyvesboltok polcain.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
