Mi a baj a kötelezőkkel? Merthogy baj van velük, az kétségtelen. De vajon a kötelező vagy az olvasmány a gond? És mégis mi volna a végső cél: a tudás átadása vagy az olvasás megszerettetése? Megannyi kérdés, amely jó ideje vita tárgyát képezi a közbeszédben. Egyesek úgy vélik, a klasszikusok bemutatása az iskola kutya kötelessége, hiszen olyan egyetemes, örökérvényű igazságok rejlenek bennük, melyeket rendszerszinten kell bemutatni. Mások óva intenek a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodástól, és radikális újítást szorgalmaznak, akár a kötelezők teljes eltörlését beleértve. És létezik az arany középutasok csapata (ezek volnánk mi is), akik úgy gondolják, hogy valamiféle irodalomtörténeti rendre szükség van, ám elsődleges célnak az olvasás megszerettetését tekintik, és ezt szem előtt tartva határoznák meg a műveket is, több opciót is felajánlva a gyerekeknek, melyek közül aztán szabadon, maguk válaszhatnának.
Komoly indulatokat váltott ki korábbi cikkünk, amelyben azokat a kötelező olvasmányokat beszéltük ki, melyektől finoman szólva sem voltunk elragadtatva. Amint az várható volt, a kommentelőket is megosztotta a téma: voltak, akik azért estek nekünk, mert A kőszívű ember fiait nem értékeltük 12-13 évesen, míg mások saját olvasási traumáikat kezdték hosszasan taglalni a cikk alatt. Ezen felbuzdulva, arra gondoltunk, hogy ezúttal olyan „alternatív” kötelező olvasmányokat gyűjtünk össze, melyek teljes mértékben a mi szubjektív véleményünket tükrözik, és melyek akkor lennének kötelezők, ha a mi kezünkben lenne a döntés joga.
Mielőtt éktelen harag zúdulna ránk, szeretnénk leszögezni, hogy a cikk célja még véletlenül sem az, hogy Jókait, Móriczot, Mórát vagy a magyar és nemzetközi irodalom egyéb kiemelkedő alkotóit kritizáljuk, csupán arról van szó, hogy ha rajtunk múlna a dolog, ezek az olvasmányok is kötelezők lennének, vagy fogalmazzunk inkább úgy: belekerülnének abba a bizonyos kalapba, ahonnan a gyerekek szabadon válogathatnak. Listánkban egyébként kettő olyan olvasmány is szerepel, melyek ma is az ajánlott irodalom részei.
Kisiskolásoknak – J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
A Harry Potter-generáció tagjaként jól emlékszem még arra, milyen érzés volt Rowling varázslatos világában elmerülni; sorra faltuk az újabb és újabb köteteket az osztálytársaimmal, de amikor csak várni kellett a következő megjelenésre, akkor sem volt olyan beszélgetés, ahol ne jött volna elő a történet. Emlékszem, lehetett kapni az iskolában Harry Potter-matricaalbumot, hozzá matricákat, melyeket a szünetben egymás között cserélgettünk, a helyi közértben pedig csokibékát és Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsét árultak (volt köztük citromos, vattacukros és banános, de kolbászos és záptojás ízű is, brrr).
A Harry Potter-könyvsorozat a legjelentősebb olvasásélményem volt gyerekkoromban, és nem vagyok benne biztos, hogy ha nincs Harry, Ron és Hermione, akkor is megszeretem-e a könyveket. J. K. Rowling valóban milliókat nevelt olvasóvá, és a nagy számok törvénye szerint feltehetően kötelező vagy ajánlott olvasmányként is hasonlóan nagy sikert érne el a gyerekek között. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy kutatás bizonyítja, hogy a Harry Potter-olvasók nyitottabbak a sokféleségre, toleránsabbak és kevésbé autoriterek, hiszen gondoljunk csak bele, hogy Harrynek mindig is fontos kapcsolata volt a gyengébbekkel és a hátrányos helyzetű karakterekkel.
Felsősöknek – Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
A Piszkos Fred, a kapitány ma is ajánlott irodalom az iskolákban, aminek én személy szerint nagyon örülök, ugyanis kevés olyan írót ismer a világirodalom, aki ennyire humoros, szarkasztikus és önironikus történeteket kanyarított volna papírra, mint Rejtő Jenő. Mindössze 13-14 év körül lehettem, amikor először találkoztam Piszkos Freddel, Buzgó Mócsinggal és Fülig Jimmyvel, de a mai napig jól emlékszem, milyen jóízűen nevettem azokon a képtelen, eltúlzott, mégis roppant szórakoztató karaktereken, amiket Rejtő teremtett. Meggyőződésem, hogy a kiskamasz korosztály számára a humorosabb történetek jelentik a dolog nyitját, Rejtő könyve pedig kifejezetten üde színfolt lehetne a kötelezők során, ahol egyébként sem túl gyakoriak a humoros művek.
Középiskolásoknak – Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
16, talán 17 éves lehettem, amikor a legjobb barátnőmtől kölcsönkaptam a Virágot Algernonnak című könyvet; hogy miért éppen ezt, arra már nem emlékszem. Visszagondolva úgy látom, hogy a 20. század egyik legfontosabb regényét írta meg Daniel Keyes, melynek minden egyes mondata elgondolkodtatott és felzaklatott, kezdve rögtön azzal, hogyan bánik a társadalom azokkal a személyekkel, akik nem illenek bele (vagy nem férnek bele) a hagyományos keretbe. „Azelőtt kinevettek, lenéztek a tudatlanságom és nehéz felfogásom miatt; most gyűlölnek a tudásom és értelmem miatt. Miért? Az isten szerelmére, hát mit akarnak tőlem?!” – teszi fel a kérdést a regény főszereplője, Charlie Gordon, aki csökkent értelmi képességgel született, ám egy kísérleti beavatkozás után „lángész” vált belőle. Charlie életútja empátiára, szociális érzékenységre tanítja az olvasót, miközben olyan filozofikus kérdéseket is felvet, minthogy szabad-e ilyen radikális mértékben beleavatkozni abba, amit a természet megalkotott.
És a stílus, ahogy Keyes ír. Gördülékeny és olvasmányos, az olvasó szeme előtt szinte képszerűen pereg le Charlie átalakulása. A Virágot Algernonnak maradandó olvasmány, amely a mai napig sokszor eszembe jut. Gimnazistáknak kötelezővé tenném.
Középiskolásoknak – William Golding: A Legyek Ura
Ha megkérdezik tőlem, melyik az a könyv, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám, akkor mind a mai napig A Legyek Urát mondom, pedig mindössze 17 éves voltam, amikor olvastam, vagyis azóta jó sok regény megfordult a kezemben. Valószínűleg épp jókor talált meg ez a könyv, de arra tisztán emlékszem, hogy teljesen felforgatta addigi világnézetem. Napokig, sőt hetekig ez a történet járt a fejemben, csak erről tudtam beszélni, a barátaim kezébe pedig szinte erőszakkal nyomtam a könyvet, mert úgy éreztem, hogy ezt tényleg mindenkinek el kell olvasni.
A regény alapvető koncepciója egyébként rendkívül időszerű, talán még aktuálisabb is, mint megjelenése idején volt. A mai, modern világban különösen érdekes belegondolnunk abba, hogy az intelligensnek mondott, fogyasztói társadalomban nevelkedett ember hogyan veszítené el emberi vonásait, ha eluralkodna a káosz, és az egyetlen cél a túlélés lenne. Emellett már csak azért is érdekes lehet ez a könyv, mert rengeteg későbbi mű alapfelállásában utalnak vissza Golding regényére; például a Battle Royale-ban vagy Az éhezők viadalában – hogy csak a legismertebbeket említsük.
Középiskolásoknak – Madeline Miller: Kirké
Talán nincs is olyan ember, aki ne hallott volna Ithaka legendás királyáról, a bátor és leleményes Odüsszeuszról, aki megnyerte a görögöknek a trójai háborút. De arról vajon hallottak-e, hogy a háborúban edződött harcos könyörtelensége nem ismert határokat? Na és arról, hogy végül saját gőgje és paranoiája lett a veszte? Nem, ezeket valószínűleg már nem sokan tudják róla. Madeline Miller úgy érezte, itt az ideje más szemszögből is megvilágítani az eseményeket, ehhez pedig főszereplőnek egy olyan karaktert választott, aki a homéroszi eposzban alapvetően negatív szereplőként jelenik meg. A történet főhőse ugyanis nem más mint Kirké, a varázslónő, aki hangsúlyosan kívülálló karakter a regényben: istennek túl emberszerű, embernek viszont túl szép.
Személy szerint ezt a könyvet azért tenném kötelezővé (vagy legalábbis ajánlott olvasmánnyá) a középiskolában, mert rámutat arra, milyen fontos megismerni az érem másik oldalát; hogy a jó nem mindig jó, a rossz pedig nem mindig rossz. Az író összetett képet fest le egy jól ismert világról, és olyan szereplőknek ad hangot, akikkel mostohán bántak a történetírók, és akik a férfi hősök árnyékában csupán kevés figyelemben részesültek. Nem mellesleg számos nehéz, de fontos témát is boncolgat a regény; az útkeresés, a magány vagy épp az anyaság kérdése, ám talán mindegyiknél izgalmasabb a halhatatlanság dilemmája – vajon van-e értelme bárminek is, ha nincs a számláló, ami visszafelé ketyeg?
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
