Richelle Mead vámpírhistóriája 2007-ben, a nagy Alkonyat-láz idején indult, és bár a vérszívók már bőven lecsengtek mostanra, a Peacock streamingszolgáltató úgy érezte, érdemes újra nekifutni a történetnek, és sorozatként támasztotta fel a könyves bestsellert. Most, hogy a Peacock bemutatta a tv-sorozatot, az Agave Könyvek újra kiadta a hatrészes regényfolyam első kötetét, ráadásul végre egy olyan borítóval, amely méltó is egy bestsellerhez. Vámpírakadémia könyvkritika.
Kevés olyan ikonikus alakja van a fantasztikus irodalomnak, rémtörténeteknek, ami akkora utat járt volna be, mint a vámpír figurája. Kezdetben volt nekünk egy Bram Stokerünk, aki 1897-ben megjelent Drakula gróf válogatott rémtettei című művében megalkotta a világ leghíresebb vámpírját, a címszereplő erdélyi vajdát, aki az emberek zsigeri félelmére hatott. Aztán jött egy nagyobb evolúciós ugrás Anne Rice 1976-os Interjú a vámpírral című regényével, amelyben a vérszívók szexuális kisugárzást és ragyogó intelligenciát kaptak, ráadásul a történet szakított a feszület, a szenteltvíz és a karó hagyományával. Végül, a 21. század elején elérkeztünk Stephenie Meyer Alkonyat-sorozatához, amelyben a félelmetes, emberi életeket kioltó vámpír sármos figurává szelídült. Az Edward Cullen-recept viszonylag egyszerű volt, ám annál hatásosabbnak bizonyult: az etikus, önmegtartóztató és kisfiúsan jóképű vámpír egyszerre esendő és veszélyes, emellett nagyon kifinomult és érzelmes is. A vegetáriánus vámpír figurája tulajdonképpen már közelebb áll az angyal, mint az ördög szerepéhez.
A Vámpírakadémia szakít a megszokott vámpíros felállással, alapfelvetése szerint ugyanis két fajta vámpír létezik. A strigák gyors, erős és rettentően gonosz vérszívó lények, akiket a szakadatlan gyilkolás, az élet elpusztítása hajt. Aztán ott vannak a morák, az „erkölcsös” vámpírok, akik konszolidáltan fogyasztanak csak emberi vért, és csakis azokból isznak, akik ezt megengedik nekik (ők az etetők). A morák a strigákkal ellentétben nem rendelkeznek különösebb fizikai erővel, viszont uralni tudják az elemeket; ki a vizet, ki a tüzet, stb. A strigák és a morák mellett léteznek még az ún. dampyrok, a félig ember, félig vámpír lények. Nem fogyasztanak vért, nem tudnak varázsolni, ellenben rengeteg időt töltenek edzéssel, ugyanis ők a morák testőrei, akik legfontosabb feladatuknak azt tekintik, hogy megvédjék a jó vámpírokat a rosszaktól (a strigák ellenálhatatlannak tartják a morák vérét).
Egyébként a cselekmény maga a Szent Vlagyimir Akadémián játszódik, ahol a fiatal morák megtanulják uralni a varázserejüket, a dampyrok pedig elsajátítják testőri feladataikat. A történet két főszereplője, Rose Hathaway dampyr és Lissa Dragomir mora legjobb barátnők, egyik sem szebb vagy tehetségesebb a másiknál, viszont egymás szinte tökéletes ellentétje külsőre és belsőre is. A beilleszkedéssel alapvetően egyiknek sem lenne gondja (hiszen mindkettő tipikusan „jó csaj”), csakhogy nem csak a suli társadalmi útvesztőiben kell elboldogulniuk: Lissa-nak súlyos képességével kell szembenéznie, hiszen az általa birtokolt mágiának megvan a maga ára, Rose pedig beleszeret a sármos, orosz testőrbe, Dmitrijbe, aki egyúttal a mentora is. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély az iskola falain kívül leselkedik rájuk…
A narrátor Rose szemszögén keresztül követjük végig az eseményeket, ugyanakkor Lissa oldalát is alaposan megismerjük, mivel Rose képes érezni barátnője érzelmeit, sőt át is képes „ugrani” a fejébe, így lényegében azt látja, amit a lány is lát éppen. Érdekesség, hogy bár Rose a legfőbb karakter, nem ő a „kiválasztott”, a különleges képességgel megáldott hős, hanem Lissa. Ez kétségkívül bátor húzás volt az író részéről, hiszen nem a jól bejáratott megváltástörténetet követi, amelyben a főszereplő a megmentő, aki a próbatételek során keresztülérve beteljesíti sorsát és leszámol a kegyetlen gonosszal.
Ami a karaktereket illeti, Lissa nemesi család sarja, amolyan vámpírhercegnő, aki folyton a testőrére, Rose-ra támaszkodik. Elesett, gyámolatlan jellem, ám ahogy fentebb is említettük, nem mindennapi erők birtokosa, így egészen biztosan nagy tetteket várhatunk még tőle. Ezzel szemben Rose erős és bátor, igazi badass figura, aki kicsit talán túl is tolja a szerepét. Minden közhelyes megmozdulása ellenére azonban egy szerethető karakter, akinél már az első kötetben megfigyelhető némi karakterfejlődés, ami mellesleg nagyon jól áll neki. Mead gyakorlatilag alkotott általa egy női akcióhőst, aki bátran beleáll mindenbe, erősen hajlamos az agresszióra, de érzelmileg esendő. A könyv többi szereplője egyelőre elég egysíkú karakternek tűnik, kivéve talán Christian Ozerát, akinek a szülei szándékosan strigákká változtak, sőt őt is azzá akarták tenni, de a nagynénjének sikerült ezt még időben megakadályozni.
Bár a történet maga egy bentlakásos iskolában játszódik, aki arra számol, hogy a Vámpírakadémia egy Harry Potter-féle fantasy egy kis Alkonyat-beütéssel, az csalódni fog. Persze órákra itt is járnak a diákok (Az elementáris mágia alapjai, Mora kultúra, Haladó szintű közelharc őrzőknek, stb.), a hangsúly sokkal inkább a tipikus középiskolai belharcosokon van: ki a legmenőbb csaj/pasi, ki kivel van jóban, ki kivel kavart a hétvégi buliban, stb. Tulajdonképpen egy Bajos csajok-stílusú történetről van szó, csak éppen nem emberek, hanem különféle vámpírok a főszereplők.
A Vámpírakadémiának van hibája, talán túl sok is, ám ettől függetlenül egy szórakoztató regény, amit kimondottan könnyű megszeretni. Első hallásra valóban közhelyes és szirupos, és igazából az is, ám a sztori működik, kár lenne eltagadni. Ráadásul a Harry Potter-hasonlat abból a szempontból mégiscsak helytálló, hogy az írónő egy fölöttébb kidolgozott háttérvilágot teremtett, az pedig, ahogyan a különféle vámpírokkal és az őket védelmező dampyrokkal gazdagította és kiszínezte ezt a történetet, szintén figyelemreméltó megoldás. Van benne fantázia, humor és könnyedség, így pont azt adja, amit az olvasó egy ilyen könyvtől elvár: kikapcsolódást.
Végül pedig a borító. Az Agave Könyvek jóvoltából hangulatos kiadásban vehetik kezükbe az olvasók Richelle Mead fantasyát; a grafika arculata végre tökéletesen illeszkedik az első regényhez, nem úgy mint az első, 2009-es kiadás, ami, nos, finoman szólva is hagyott kívánnivalót maga után. Reméljük a kiadó a további kötetekre is gondol, és minél hamarabb új kiadásban is beszerezhető lesz a Vámpírakadémia második része, a Dermesztő ölelés is a könyvesboltokból.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
