J. K. Rowling hétkötetes remekművével kapcsolatban már sok cikk megjelent, foglalkoztak vele tévéműsorokban, rádióban, podcastekben, a YouTube-on és még sorolhatnánk. Az évek folyamán a kutatók is igyekeztek közelebbről megvizsgálni a témát, például, hogy miben rejlik a könyvsorozat sikere, vagy hogy milyen hatással van a gyerekekre, azon felül, hogy hosszútávon is képes volt megkedveltetni velük az olvasást.
Nehéz nem elfogultnak lennem, ha a Harry Potter kerül szóba, ugyanis annak a generációnak a tagja vagyok, aki Harry, Ron és Hermione kalandjain nőtt fel. Annyian, annyiszor elmondták már előttem, mégsem lehet elégszer kihangsúlyozni: a kis túlélő története felforgatta a világot, és azóta sem jelent meg olyan mű, amely ekkora rajongást, jó értelemben vett őrületet váltott volna ki az olvasókból. Talán a Z-generáció tagjai már nem tudnak tökéletesen azonosulni a könyvben leírt dolgokkal, azonban a mai harmincas generáció még jól emlékszik arra, milyen csodás érzés volt elmerülni a történetben, majd elképzelni, hogy a valóságban is létezik a J. K. Rowling által teremtett fantáziavilág – miközben csokibékát és Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsét falatoztunk az órák közötti szünetekben.
Ennek ellenére nincs mindenki elragadtatva a példátlan sikerű regényfolyamtól, kritikus hangok is szép számmal akadnak körülötte. Nagy-Britanniában keresztény és muszlim szülők több alkalommal is felszólaltak a szerintük okkult mű ellen, ami a boszorkányságot dicsőíti. 2020-ban pedig az Amerikai Könyvtárszövetség ítélte károsnak a Harry Pottert, ami szerintük egyrészt azért kifogásolható, mert valós varázsigéket használ, másrészt azért, mert a főszereplők a rendszert kijátszva, tisztességtelenül érik el a céljaikat.
Hogy én személy szerint melyik oldalon állok, az talán már a fenti írásomból is kiderül, ám ennél jóval fontosabb, hogy a tudomány is a Harry Potter-könyvek oldalán áll, sőt ez fordítva is igaz: a Harry Potter is a tudomány mellett szól. Bizonyítékul hoztam is pár nagyon érdekes kutatást a témában.
Toleranciára tanít
2012-ben olasz pszichológusok azt kezdték kutatni, hogy egy irodalmi mű képes-e empatikusabbá, befogadóbbá tenni a diákokat a marginális helyzetű csoportokkal szemben. A kutatók olasz általános iskolásokat kérdeztek meg a bevándorlókkal, menekültekkel kapcsolatban, majd a résztvevőket két csoportra osztották. Az egyik csoport hat héten keresztül az előítéletek oldaláról közelítve vitatta meg a Harry Potter és a titkok kamráját, különös tekintettel arra a részre, amikor Draco Malfoy „piszkos kis sárvérűnek” nevezi Hermionét. A másik csoport ez idő alatt a könyv azon részeire összpontosított, melyek nem kapcsolódnak szorosan az előítéletekhez.
A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy azok a diákok, akik a beszélgetések alkalmával az előítéletekről szóló részekre fókuszáltak, az új válaszok alapján több empátiát mutattak a bevándorlók irányába, mint a kutatás legelején – de csak azok a diákok, akik az olvasás alkalmával azonosulni tudtak a főszereplő Harry Potterrel -, szemben a másik csoport tagjaival, akik attitűdje nem változott a menekültek felé. Ugyanez a kutatócsoport felnőtt egyetemistákkal is elvégzett egy hasonló felmérést, csak épp a homoszexualitás megítélése volt a kérdés. Itt is sikerült alátámasztaniuk ugyanazt a hipotézist, miszerint a Harry Potter-olvasók nyitottabbak a sokféleségre, toleránsabbak és kevésbé autoriterek társaiknál – bár az egyetemistákkal végzett kutatás során már kevésbé volt meghatározó, mennyire tudtak a résztvevők azonosulni a főhőssel.
Népszerűsíti a tudományt
A kívülálló sokszor azért nem tud mit kezdeni a különféle tudományos kutatásokkal, mert nem érti a benne szereplő szakzsargont, és ezzel nem csak a laikusok vannak így: felmérés bizonyítja, hogy a tudós közösség is megszenved azokkal az írásokkal, amelyek túl sok szakmai kifejezést tartalmaznak. A természettudományok népszerűsítése többek között ezért sem egyszerű feladat, pedig a kutatók célkitűzései között már jó ideje ott szerepel a főbb eredmények közérthető módon való ismertetése. Egy 2013-as tanulmány meglepő eredményt tárt fel ezzel kapcsolatban: a Harry Potter-könyvek széles körben segíthetik elő a tudomány népszerűsítését.
A tanulmány szerzője abból indult ki, hogy a szépirodalmi írások bizonyos esetekben hatékonyabban bővíthetik tudásunkat, mint a kifejezetten oktatási céllal írt szövegek. Ennek oka, hogy a regényekben található információ könnyebben megragad az elmében, egyúttal kutatásra is inspirálja az olvasókat – elég csak a sci-fi regényekre gondolni, amelyek rendszerint felteszik a „mi lenne ha…” kérdést, majd végigjárják a lehetséges válaszokat. Nos, a Harry Potter-regények nyüzsögnek a tudományos fogalmaktól, és a fikció és a fantázia ellenére vagy éppen pont emiatt, képesek felkelteni az olvasók érdeklődését a valóságban is létező tudományok iránt.
Fejleszti a kreativitást
A Lancaster Egyetem tudósai 2012-es tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a mágikus történetek, hogyan befolyásolják a gyerekek képzelőerejét. A kis léptékű, 52 óvodás bevonásával végzett felmérés során a gyerekeket két csoportra osztották: az egyik csapatnak a Harry Potter és a bölcsek kövéből vetítettek le egy mágiával teli részletet, míg a másik csoport olyan filmrészletet nézett, amelyben nem volt varázslattal kapcsolatos tartalom. Ezután tesztelték a gyerekek kreativitását; megkérték például őket, hogy képzeljék magukat nyuszinak vagy sofőrnek, továbbá hogy helyezzenek különböző módon műanyag poharakat a szemetesbe.
Az eredmény: azok a gyerekek, akiknek a Harry Potter mágiával teli filmrészletét vetítették le, lényegesen jobban teljesítettek a kreativitásteszteken, mint a másik csapat tagjai. A kutatók ezek alapján úgy vélik, hogy a mágiáról szóló könyvek és filmek fejleszthetik a gyerekek fantáziáját, és segíthetik őket abban, hogy több nézőpontból szemléljék a világot, majd ennek megfelelően cselekedjenek.
+1 Trumpdemort
Egy, a PS: Political Science and Politics nevű folyóiratban megjelent 2016-os kutatás arra a kérdésre kereste a választ, hogyan befolyásolják az emberek politikai referenciáit a könyvekből szerzett élmények, tapasztalatok. A tanulmány szerzője, a Pennsylvania Egyetem egyik munkatársa arra a következtetésre jutott, hogy a Harry Potter-könyvek rajongói nagy általánosságban nem szimpatizálnak Donald Trumppal, ráadásul minél több Harry Potter-regényt olvasott valaki, annál valószínűbb, hogy nem kedveli a republikánusok jelöltjét.
„Lehet, hogy a Harry Potter olvasóinak egyszerűen túl nehéz figyelmen kívül hagyniuk a Trump és a hataloméhes Voldemort közötti hasonlóságot” – olvasható a tanulmányban. Bár ez végül nem valósult meg, az írás azzal zárul, hogy szerző reméli, a Harry Potter-rajongóknak sikerül majd megállítaniuk Trumpdemortot, és újra naggyá teszik Amerikát, ahogy Harry tette azzal, hogy megszabadította a varázslóvilágot Voldemorttól.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
