Kell egy kis idő, mire a néző újra felveszi a fonalat, de ha ez megtörtént, akkor a Bardugo által felépített, kellemesen újszerű világ még mindig magával ragadó tud lenni. Árnyék és csont második évad első epizód kritika.
Még mindig divatos fiatal felnőtteknek szóló, young adult történeteket adaptálni, gondoljunk csak a Peacock streamingszolgáltató tavaly ősszel bemutatott Vámpírakadémia sorozatára vagy a 2021-es év egyik meglepően jól sikerült fantasyszériájára, az Árnyék és csontra. Habár a műfajt rengeteg sztereotípia övezi (sajnos nem is mindig okvetlen), a Netflixnek meglepően jól sikerült mozgóképre vinni Leigh Bardugo elbűvölő fantáziabirodalmát, amely erősen merített a szláv mondakör elemeiből, valamint olyan konkrét történelmi korokból is, mint például a 18. századi Oroszország és a főleg kereskedelemmel foglalkozó Hollandia. A netflixes széria nem a szokványos módon adaptálta a történetet, épp ezért, hogy jobban átlássuk a cselekményt, nem árt tisztában lenni az alapjául szolgáló regénnyel/regényekkel.
Az írónő Grisaverzumában nem egy, hanem több könyvsorozat is játszódik. A Grisa trilógia mellett (Árnyék és csont, Ostrom és vihar, Pusztulás és felemelkedés) – amelynek minden része megjelent már magyarul a Könyvmolyképző Vörös Pöttyös sorozatában – 2015-ben elindult az írónő Hat varjú című duológiája, amelynek első része Hat varjú, második része Bűnös birodalom címmel jelent meg (mindkét kötet elérhető magyarul). 2019-ben ehhez az öt kötethez jött a King of Scars – A sebhelyes cár című új sorozat első része, melyet 2021 márciusában a Rule of Wolves című kötet követett (a magyar megjelenésről egyelőre nincs hírünk). Emellett két, a grisák világában játszódó novelláskötet is napvilágot látott az évek alatt, The Language of Thorns és The Lives of Saints címmel.
És itt jön a csel! A netflixes Árnyék és csont ugyanis a fő Grisa-regények mellett a Hat varjú szereplőit is belepakolta a történetbe, ami nem lehetett egyszerű feladat, tekintve, hogy a Hat varjú más helyszínen játszódik, ráadásul két évvel a fő események után. Az első évad ebből a szempontból még csak-csak követhető volt, ugyanis a főtrilógia első regényét, azaz az Árnyék és csontot dolgozta fel, a Hat varjú szereplőnek pedig egyfajta előzménytörténetet kerített. Ezt alapul véve, okkal gondolhatták a rajongók, hogy a második évad az Ostrom és vihar eseményeit veszi majd alapul, ám a vártakkal ellentétben nem csak a második kötetet, hanem a főtrilógia befejező regényét, a Pusztulás és felemelkedést is feldolgozza – a Hat varjú történetével párhuzamosan, természetesen. Ha kissé belezavarodtál ebbe, nyugi, nem veled van a baj, fellélegzésnek jöjjön egy rövidke emlékeztető az első évad főbb eseményeiről.
A sorozat főszereplője, Alina Starkova (Jessie Mei Li), aki szülei elvesztése után csak gyermekkori barátjára, a szintén földönfutó Malra (Archie Renaux) számíthat. Miután mindkettőjüket besorozzák Ravka hadseregébe (Malt nyomkeresőnek, Alinát pedig térképésznek), a két fiatal életveszélyes küldetésre indul az országot kettészelő Árnyzónába, ahol a lány egy támadás során természetfeletti erőről ad tanúbizonyságot, egészen pontosan megidézi a fényt. Az eset az egész életét, sőt az országa sorsát is megváltoztatja: megjelenik a grisákból álló Második Hadsereg feje, az Éjúr, másnéven Kirigan tábornok (Ben Barnes), aki magához veszi Alinát, és elviszi a grisa akadémiára, hogy közös erővel kibontsák a lányban rejlő képességeket. Közben a ketterdami klubtulajdonos, Kaz Brekker (Freddy Carter) és díszes kompániája, a késdobáló- akrobata, Inej (Amita Suman) és a szerencsejáték-függő mesterlövész, Jesper (Kit Young) színesítik tovább a történetet azáltal, hogy a Napidéző nyomába erednek.
Alinának nagy erőfeszítések árán, de sikerül birtokba vennie az erejét, és rájön, hogyan tudja megidézni a napfényt, amivel elpusztíthatják a volkrákkal teli Árnyzónát. Időközben azonban kiderül, hogy nem más, mint a grisák vezetője, az Éjúr hozta létre a Zónát, aki a lány különleges erejét arra akarja használni, hogy a grisák vezetése alá vonja a világot. Alina végül elszökik az akadémiáról és barátja, Mal segítségével egy varázsszarvas nyomába erednek, amelyről azt tartják, hogy képes nagymértékben felerősíteni a grisa-erőt. Az Éjúr azonban megtalálja őket, megöli a szarvasbikát, majd rákényszeríti Alinára az agancs-nyakláncot, így a lány ereje felett immár teljes mértékben ő uralkodik. Az első évad végül azzal ér véget, hogy Alina és Mal elszökik az Éjúr elől, és az Igaz-tenger felé veszik az irányt, abban a tudatban, hogy az Éjúr halott. Ami persze nem igaz (hiszen akkor vége lenne a sorozatnak); a gonosz grisa túléli a támadást, kiterjeszti a Zóna határait, mindezek fejébe pedig megtanulja uralni a benne lakó élőhalott szörnyeket, a volkrákat.
A második évad pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első évad félbeszakadt. Alina és Mal Weddle kikötőjébe tartanak, hogy megkeressék a tenger ostorát, ami a csodaszarvashoz hasonlóan képes felerősíteni a grisa-erőt. A lányt az Éjúrral kapcsolatos rémálmok gyötrik, később azonban rájön, hogy a sötétséget uraló grisa nem csak az álmaiban él tovább, ráadásul erősebb, mint valaha és kiterjesztette a Zóna határait. Miközben a tenger ostora után kutatnak, a városban szétszórt plakátoknak hála, a helyiek ráismernek Alinára, Malt pedig a katonák kezdik üldözni annak reményében, hogy vele van a Napidéző. Végül a helyiek segítenek a fiataloknak, elzárják az utat a katonák elől, hogy ők ketten biztonságosan elmenekülhessenek. Közben Kazt, Jespert és Inejt gyilkosság miatt körözik, és egy Sturmhond (Patrick Gibson) nevű hírhedt kalózzal is összehozza őket a sors, aki Alina nyomában van a busás vérdíj reményében.
Egy korábban ismeretlen karakter, Wylan (Jack Wolfe) is felbukkan, akinek segítségével Kaz felrobbantja a Varjú klubbot, amivel végérvényesen és visszavonhatatlanul hadat üzen riválisának, Pekka Rollins-nak (Dean Lennox Kelly). Eddigre már az első évadból megismert szívtörő, Nyina Zenyik (Danielle Galligan) is csatlakozott a Varjakhoz, annak reményében, hogy azok segítenek neki kiszabadítani a szerelmét a börtönből. Ezalatt Alinának és Malnak sikerül eljutniuk a kikötőbe, ahol mit sem sejtve a kalóz Sturmhond hajójára váltanak jegyet. Itt találkoznak Tamar Kir-Bataarral (Anna Leong Brophy) és Tolya Yul–Bataarral (Lewis Tan) is, akik Sturmhond legénységében teljesítenek szolgálatot. Ami Kirigant illeti, a sötétséget uraló grisa megmenti társait a rabszolgatartók karmai közül, köztük Alina egykori barátnőjét, Zsenyát (Daisy Head)is, aki végül csatlakozik a sötétséget uraló grisához.
A fenti szinopszisból egy dolog könnyen leszűrhető azok számára, akik olvasták a regényeket, mégpedig az, hogy az új etap számtalan helyen eltér az eredeti történettől. Habár azt sejteni lehetett, hogy a második évad nem követi majd olyan szorosan a könyveket – legalábbis erre engedett következtetni, hogy az Éjúrt megformáló Ben Barnes egy alkalommal azt mondta, hogy sorozatbéli karaktere a továbbiakban eltér majd az eredetitől -, ennyi változtatásra minden bizonnyal kevesen számítottak. Hogy ez a sorozat kárára válik-e vagy sem, arról még korai lenne nyilatkozni, annyi pozitívuma viszont biztosan van ennek, hogy így akár azoknak is szolgálhat meglepetésként a cselekmény, akik ismerik az alapjául szolgáló regényeket.
Az első epizód talán picit nehezen indul be, és kell egy kis idő, mire visszarázódik a néző a történetbe, ami lássuk nem is olyan egyszerű, hiszen már az első évad sem a szájbarágósságáról volt ismert – többen nehezményezték, hogy a laikus nézőknek nehéz átlátni a világot. Nagyjából félóra után azonban minden bizonnyal sikerül majd elkapni a fonalat, és onnantól kezdve ismét a korábban megismert, elbűvölő fantáziavilágban találjuk magunkat. Bár a színészek sokszor eléggé túljátszák, jó érzés viszontlátni az első évadban megismert szereplőket, az új karakterek pedig kifejezetten üdítően hatnak, különösen a Sturmhond szerepében feltűnő Patrick Gibson. Akik ismerik a regényeket, azok tudják, hova fut ki a dolog, a többiek számára viszont nem akarjuk spoilerezni a fordulatot.
Amit viszont nyugodtan elárulhatunk, hogy az első rész csak röpke ízelítő azokból az izgalmas kalandokból, amelyek a Napidézőre és a többiekre várnak. Az első epizód összbenyomása egyébként inkább inkább pozitív, mint negatív, még annak ellenére is, hogy kell egy kis idő, mire az ember újra önfeledten el tud merülni a mágiával és grisákkal teli fantáziavilágban. Még szerencse, hogy erre bőven lesz lehetőségünk az előttünk álló hét rész alkalmával.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
