A legújabb kutatások azt sugallják, hogy az erszényesfarkas mégsem 1936-ban halt ki, ahogy eddig hittük.
A tasmán tigrisek populációja először akkor kezdett el csökkenni, amikor több tízezer évvel ezelőtt az emberek megérkeztek Ausztrália, majd később a dingók megjelenése is rossz hatással volt az egyedszámra. Végül az erszényes állat Tasmánia szigetére szorult ki, és a telepesek 1838-tól hivatalos vadászokat fogadtak a kilövésükre, így a populáció az 1910-es évekre jelentősen megritkult. A tudomány jelenlegi állása szerint a faj utolsó példánya egy Benjamin nevű egyed volt, aki 1936-ban a Hobart Állatkertben pusztult el.
A tudósok egy részét azonban az évek múltával sem hagyta nyugodni a dolog, és elkezdték megvizsgálni, hogy lehetséges-e, hogy a faj később halt ki, mint eddig hittük. Vadászoktól, vadon élő állatokkal foglalkozó szakemberektől gyűjtött információk alapján azt próbálták kitalálni, hova szorulhatott vissza a faj, melyek alapján végül arra a megállapításra jutottak, hogy valószínűbb, hogy az állat inkább az 1940-es és 1970-es évek között, egyes becslések szerint az 1980-as és 2000-es évek között halt ki.
Az elmúlt években az erszényesfarkas újra a közérdeklődés tárgya lett, miután a kutatók célul tűzték ki a faj feltámasztását. A projekttel szemben azonban nem mindenki bizakodó, egyes kutatók úgy vélik, hogy a kihalás visszafordítása egy mesebeli tudomány, és ez leginkább a tudósok médiafigyeleméről szól, és kevésbé az igazi tudományról.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
