Az állatokkal ellentétben a növények nem tudnak elmenekülni, elfutni, ha megtámadja őket valami, mégsem kell őket félteni: számos trükköt ismernek. Ott vannak például a tüskék, amelyek a növényevő állatok elijesztésére szolgálnak, és akkor még nem beszéltünk a különféle toxinokról, amelyek állatokra és emberekre egyaránt mérgezőek lehetnek. Most olyan növényeket mutatunk be, amelyeknek már egy-egy levele vagy bogyója, némelyiknek pedig akár az érintése is végzetes lehet.
Nadragulya (Atropa belladonna)
A nadragulya a világ egyik legismertebb mérgező növénye, amelyet leginkább nagyméretű, fekete bogyóiról lehet felismerni. Szemléltetésképpen: az álomhozófűnek vagy szép asszony füvének is nevezett növény atropin nevű mérge olyan erős, hogy mindössze tíz bogyó elegendő lenne egy felnőtt férfi megöléséhez. Érdekesség, hogy a középkorban, különösképpen az olasz nők előszeretettel csöppentették a szemükbe a növényből készült forrázatot, hogy a pupillájuk nagyobb, ezáltal csábítóbb legyen. A szemészet egyébként a növény pupillatágító hatását a mai napig használja.
Manszanilyafa (Hippomane mancinella)
A trópusokon élő növényt a beszédes halálalma néven is szokták emlegetni, jó okkal, ugyanis a manszanilyafa a világ legveszélyesebb fájaként ismert. A növény minden része, a kérge, a levele és a termése is erősen mérgező: csak egyetlen harapás az apró, zöldalmára emlékeztető termésből akár halált is okozhat. És ez még nem minden, szakadó eső idején a fa alatt állni is veszélyes, ugyanis az onnan lecsöpögő nedvtől megéghet, felhólyagosodhat a bőr.
Olvasóbokor (Abrus precatorius)
A különös nevű növény elsősorban a trópusokon fordul elő, ám ami igazán érdekessé teszi, hogy a Föld egyik legveszélyesebb méreganyagát, az abrint tartalmazza. Imádságbokornak is nevezi a népi nyelv, mivel az élénkvörös terméseket gyakorta fűzték karkötőbe, abban a hitben, hogy elűzik a gonosz szellemeket. Hogy a szellemek ellen mennyire volt hatásos, nem tudni, azt viszont igen, hogy több óvatlan ékszerész halálát is okozta a növény, miután a bogyóját megdörzsölve az abrin a szervezetükbe jutott.
Gyöngyvirág (Convallaria majalis)
A hazai kiskertek kedvelt illatos virága egy rendkívül mérgező növény: szívglikozidok és szaponinok is szép számmal megtalálhatóak benne, amelyek gátolják a szív működését, rendszertelen és lassú pulzust idézve elő. Habár a népi gyógyászatban a leveléből készült teát szívpanaszokra használják, nagyon fontos megjegyezni, hogy tudományosan nem meghatározott, mekkora pontosan a biztonságos dózis. Köztudott, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a növény levelei nagyon könnyen összetéveszthetők az ártalmatlan medvehagymáéval, ez a hiba pedig nagyon könnyen végzetes következménnyel is járhat.
Közönséges dohány (Nicotiana tabacum)
A dohány a legszélesebb körben termesztett, nem élelmiszeripari növény, 2020-ban a világ lakosságának mintegy 22,3%-a használta rendszeresen. Népszerűsége ellenére a növény minden része, különösen a levelei mérgező alkaloidokat, nikotint és anabazint tartalmaznak. Hatóanyaga, a nikotin erős szívméreg, közvetlen elfogyasztása akár halálhoz is vezethet. Közvetett fogyasztása, vagyis a dohányzás szintén nagyon veszélyes: a WHO szerint évente 8 millió ember hal meg az aktív és passzív dohányzás következtében világszerte.
Sárga borgyökér (Oenanthe crocata)
A sárgarépa családjába tartozó sárga borgyökér minden részében jelen van az oenantotoxin nevű vegyület, amely többek közt az arcidegek lebénulását okozza. Egy 2009-es tanulmány szerint ez a növény felelős az ún. szardíniai vigyorért – az ókori halottak gúnyos vigyorát nevezték így a Szardínia szigetén élő föníciaiak. A kutatók szerint a halál előtt álló időseket, öngyilkosokat vagy rabokat sárga borgyökérrel mérgezhették meg, ami az izmok ellazításával egyfajta kínvigyort rajzolt a halottak arcára, így azok „mosolyogva” léphettek át a túlvilágra. A szardíniai vigyort egyébként számos ókori írás említi, ám a mérgezéshez használt növény mibenléte nagyon sokáig ismeretlen volt.
Maszlag (Datura genus)
A burgonyafélék családjába tartozó maszlag nemzetség minden egyes tagja nagyon mérgező, idehaza csak egyetlen faját, a csattanó maszlagot találhatjuk meg. A növény hallucinogén tulajdonságai évszázadok óta ismertek, a navaho és csiroki indiánok is alkalmazták, hogy átformálják a tudatot, ezzel segítve a spirituális „utazást”. Ez azonban egy rendkívül veszélyes gyakorlat volt, mivel a növényt könnyű túladagolni, a hatásos és a halálos dózis között nagyon kicsi a különbség. Állítólag a nyugati kultúrában a vajákos asszonyok, vagyis a boszorkányok is előszeretettel használták ezt a növényt, többek közt a híres hallucinogén boszorkánykenőcsükhöz is.
Sisakvirág (Aconitum genus)
A mérgek királynőjének is nevezett növény valójában nem egyetlen faj, hanem egy egész nemzetség, melynek minden tagja erősen mérgező. Fő hatóanyaga az akonitin, amely emberre és állatra egyaránt halálos méreg, az idegrendszert támadja meg és bénulást okoz. VII. Kelemen (akit később ugyancsak megmérgeztek, valószínűleg gyilkos galócával) 1524-ben két elítéltet etetett meg sisakvirággal mérgezett marcipánnal, hogy teszteljen egy új, ígéretesnek tűnő ellenszert. Aki kapott az ellenszerből, életben maradt, a másik fogoly viszont kínok kínjai között halt meg.
Cerbera odollam
A Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Ausztráliában őshonos növényt öngyilkos faként is ismerik, nem nehéz kitalálni, miért: a fán egy othalanga nevű gyümölcs terem, amely elfogyasztva szívmegállást okozhat. Egy 2004-es tanulmány kimutatta, hogy a gyümölcs hetente körülbelül egy halálesetért felelős a dél-indiai Kerala államban. A gyümölccsel általában öngyilkosságot követnek el, de a gyilkosság sem ritka, mivel a boncolás során nehezen lehet kimutatni a gyümölcs méreganyagát, az ízét pedig erős fűszerekkel könnyű elleplezni.
Leander (Nerium oleander)
A leander gyönyörű, látványos virágainak köszönhetően az egyik legközkedveltebb kerti dísznövény, csábító külleme azonban senkit ne tévesszen meg: a növény minden része súlyosan mérgező. Habár bizonyos gyógyhatásai ismertek a növénynek, házi használatát azonnal verjük ki a fejünkből, ugyanis a gyöngyvirághoz hasonlóan mérgező szívglikozidokat tartalmaz, amelyek súlyos szívproblémákhoz vezethetnek. A növény termesztése egyébként nagyon régre nyúlik vissza, már Plinius is írt róla i. sz. 77-ben Naturalis Historia című híres művében, amelyben többek között kígyómarásra is ajánlotta.
A listát a BBC Wildlife Magazine cikke alapján állítottuk össze.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
