Intelligens szeretetbomba, de vajon tényleg mindenkinek való a labrador?

A labrador retriever a világ egyik legismertebb kutyafajtája, az Amerikai Kennel Club (AKC) szerint mintegy harmincegy éven keresztül ez a fajta vezette a népszerűségi listát az USA-ban – mostanra a francia bulldog lett a befutó. Népszerűségét jól jelzi, hogy a kaliforniai Sunol városának polgármestereként 13 évet húzott le Bosco, a labrador-rottweiler keverék, de a nevadai Reno városának is volt már négylábú polgármestere, a labrador-újfundlandi keverék Everett személyében. De vajon mi teszi ennyire népszerűvé ezt a fajtát, és tényleg mindenkinek jó választás a labrador? 

Egy kis fajtatörténet 

Habár a fajta eredetéről számos legenda kering a köztudatban, annyit biztosan tudunk, hogy nevével ellentétben nem a kanadai Labrador-félszigetről, hanem Új-Fundlandról származik a labrador, pontosabban az őse, a St. John’s Dog (magyarul Szent János vízi kutya). Jóval azelőtt, hogy bármely európai nemzet kitűzte volna a zászlaját Kanada területére, spanyol, francia, portugál és angol halászok merészkedtek az Atlanti-óceán partjára, akik vérebeket, terelő- és vízi kutyákat, valamint spánieleket is magukkal hoztak. Az ebek végül keveredni kezdtek, létrehozva egy új kutyafajtát, ami Új-Fundland fővárosa után St. John’s Dog néven vált ismertté.

A Szent János vízi kutyákat messze a legjobb vadászebekként emlegették. A vastag, fekete bundájú, vízimádó ebek tevékenyeken kivették a részüket Új-Fundland virágzó halászatában: partra húzták a halászhálókat, az elpusztult halakat, de ha a szükség úgy hozta a horogról lecsúszott halak után is lemerültek (a nagyobb kutyákat szekérhúzásra is használták, belőlük fejlődött ki az újfundlandi kutya). A korabeli írások szerint a rövidszőrű kutyákat előnyben részesítették hosszabb szőrű testvéreikkel szemben, mivel a jeges víz nem fagyott meg a bundájukon.

Az első tenyésztési kísérletekre a 19. század második felében Angliában és Skóciában került sort, miután a brit halászok magukkal hozták kutyáikat. A vadászó nemesség a fajta vadászó képességeire összpontosított, így céltudatosan azokat az egyedeket szaporították tovább, melyek megfeleltek ezeknek a követelményeknek. E tenyésztési elv mentén születtek meg a retriever fajták, köztük az arany retriever és az itt tárgyalt labrador retriever is, melyet az Angol Kennel Club 1903-ban ismert el önálló fajtaként.

Kedves, okos és mindenkit szeret: ő a labrador 

A labradorok nem csak barátságosnak néznek ki, hanem azok is. Ezek a kutyák rendkívül odaadók és társaságkedvelők, de a munkát komolyan veszik, éppen ezért a mai napig kiválóan alkalmasak többek közt kábítószerkeresésre, vakvezetésre, kutató-mentésre, gombászásra és természetesen vadászatra is. Emellett rendkívül tanulékonyak, intelligensek és mivel szeretnek a gazda kedvére tenni, annál boldogabbak, minél több feladatot osztanak rájuk, melyeket aztán készséggel végrehajthatnak.

Kifejezetten energikus fajta, amelytől egyaránt távol áll a félénkség és az agresszivitás, más állatokkal remekül kijönnek. Természetükből adódóan teljesen alkalmatlanok az őrző-védésre, és csak igen ritkán ugatnak, ám ha mégis, általában öblös, mély hangon „szólalnak meg”.

Tényleg mindenkinek való ez a fajta?

A rövid és tömör válasz az, hogy nem. E sorok írója soha sem tagadta, hogy elfogult ezzel a fajtával szemben, hiszen immár több mint egy éve büszke gazdija a világ legédesebb, legszeretnivalóbb és legokosabb fekete labradorjának, ez azonban messze nem jelenti azt, hogy bárkinek jó szívvel ajánlaná ezt a fajtát. Mindenekelőtt ezért is született meg ez a cikk, hogy felhívja a figyelmet, hogy még a legkedvesebb kutya hírében álló labrador sem való mindenkinek, és megfelelő körülmények kellenek ahhoz, hogy a gazdinak és a kutyának egyaránt boldog és kiegyensúlyozott élete lehessen.

Kinek való a labrador?

• Aki aktív életet él, szeret nagyokat sétálni, a természetben kirándulni, és a kutyát is szívesen vinné magával ezekre a programokra. A labrador igazi vízimádó (még úszóhártya is található a lábujjai között), így a legjobb ha a tavak, folyók szerelmese vagy.
• Aki vállalni tudja, hogy a lakásba is beengedi, ennek a fajtának ugyanis lételeme, hogy szinte folyamatosan a gazdája mellett legyen, nem viseli jól a magányt.
• Aki szeretne vidám perceket szerezni magának, a labrador sokoldalúsága, munkakedve és vidám jelleme jó hatással van mindenkire.
• Aki gyerek vagy idős ember mellé keres kutyát, ám ebben az esetben még inkább fontos a megfelelő szocializáció és nevelés.
• Aki kezdő kutyás, de tisztában van vele, hogy még a legintelligensebb,  legalkalmazkodóbb fajták is sok törődést, odafigyelést igényelnek.

Kinek nem való a labrador?

• Aki nem tud nemet mondani a szomorú kutyaszemeknek, a labradornál ugyanis kevés falánkabb, mohóbb kutya létezik, így az elhízás komoly kockázati tényező ennél a fajtánál.
• Aki nem tudja garantálni, hogy odafigyel a kutyára, torkosságából adódóan ugyanis ez a fajta mindent képes felenni, legyen szó szemétről vagy fogyasztásra alkalmatlan dolgokról, melyeknek súlyos következményei lehetnek (bélelzáródás és társai).
• Aki számára terhes lehet egy, a nap nagy részében mögé szegődő árnyék, a labrador ugyanis mindenhova követi a nagybetűs gazdát, legszívesebben a WC-re is elkísérné, ha tehetné.
• Aki házőrzésre keres kutyát.
• Aki otthonülő típus, a labrador ugyanis nem egy kanapékutya, nagy szüksége van a rendszeres mozgásra. Ha ezt nem kapja meg, nem tud mit kezdeni a felgyülemlett energiáival, frusztrációjával, és rombolni kezd.

Verdikt 

Habár adottságai alkalmassá teszik a labradort, hogy kiváló családi kutya legyen belőle, mint minden fajta esetében itt is nagyon fontos a következetes és előrelátó nevelés, hiszen egyetlen kutya sem születik „készen”. Egy nem jól szocializált labrador más, nem jól nevelt kutyákhoz hasonlóan komoly gondot tud okozni, így az eb és a leendő gazda érdekében is nagyon fontos: ha valaki előre látja, hogy nem lesz elég ideje tanítani, szocializálni és megfelelően lemozgatni a kutyáját, inkább ne is gondolkodjon az örökbefogadáson vagy a vásárláson, még egy olyan alkalmazkodó és tanulékony fajta esetében sem, mint a labrador.

Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!