Hacsikó, a japán akita kilenc évig, halála napjáig várta vissza szeretett gazdáját.
A kutyák hűségéről már az ókorban is ódákat zengtek, időközben pedig a tudomány is bebizonyította, hogy nem csupán érdekből vannak velünk: valóban szeretik az embert. Sokféle megható történetet lehetett már hallani olyan ebekről, akik a haláluk után is hűségesen várták a gazdájukat. Közéjük tartozik Hacsikó, a japán akita inu is, aki világszerte a hűség és odaadás jelképe lett.
Hacsikó 1923 novemberében született egy akita alom nyolcadik tagjaként – innen kapta a nevét, ami japánul nyolcast jelent. A Sibujában élő Ueno Hidesaburo, a Tokiói Egyetem agrárprofesszora vásárolta meg az akitát, aki az első pillanattól kezdve mindenhova hűségesen követte a gazdáját. Egy alkalommal még az állomásra is kiszökött elé, ami először nagyon meglepte a professzort, később azonban a kutya rendszeresen elkísérte őt a pályaudvarra. Hacsikó legtöbbször az állomáson várta ki, hogy a gazdája visszatérjen a munkából, de olyan is előfordult, hogy egy kis időre hazament, majd pontosan visszaért, mire befutott a vonat. Ezután az eb és a gazdája közösen hazaballagtak.
A férfinak és hűséges kutyájának azonban csak 16 hónap közösen eltöltött idő adatott meg. 1925. május 21-én a professzor nem érkezett meg a szokott időben a pályaudvarra, munka közben ugyanis agyvérzést kapott és elhunyt. Hacsikó a következő hónapokban több családnál és városban is megfordult, de sehol sem lelt igazán békére, végül visszakerült Sibuja városába, ahol egy kertész fogadta őt örökbe. A kutya onnantól kezdve újra kijárt az állomásra, és pontosan akkor jelent meg, amikor a vonat befutott volna hajdani gazdájával. Az állomás dolgozóit kezdetben zavarta a hatalmas eb jelenléte, később azonban etetni kezdték, és az utasok is a csodájára jártak. Nem sokkal később már a helyi lapok is cikkezni kezdtek a vasútállomáson várakozó akitáról.
Hacsikó minden egyes nap, mintegy kilenc éven keresztül kijárt a vasútállomásra, és nézte a pályaudvarról kisétáló embereket, hátha egyszer köztük lesz szeretett gazdája is.
A japán professzor akitája a hűség példaképévé vált. 1934-ben közadakozásból bronzszobrot avattak a tiszteletére a sibujai vasútállomáson, amelyen maga Hacsikó is részt vett.
A hűséges kutya 1935-ben (más források szerint 1934-ben) hunyt el pár méterre az őt ábrázoló szobortól. Haláláról több helyi lap is beszámolt, búcsúztatásán buddhista szerzetesek imádkoztak érte. Hacsikót pedig nem temették el, a japán Természettudományi Múzeumban állították ki a preparátorok halála után, ahol ma is megtekinthető.
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
