Az Anita Blake-könyvsorozat kultikus státuszba emelkedett hosszú pályafutása alatt – eddig összesen 29(!) kötet jelent meg, de az írónő nemrégiben befejezte a sorozat 30. kötetét is. Illő módon az első résszel kezdve, nagy elánnal vetettem bele magam a paranormális fantasy és vámpírirodalom egyik megkerülhetetlen klasszikusába, aztán jött a nagy koppanás. Merthogy bármennyire is akartam szeretni ezt a könyvet, sajnos ez most nem jött össze. Bűnös vágyak spoilermentes kritika.
Stephenie Meyer Alkonyata a kétezres évek egyik legsikeresebb és legmegosztóbb könyvsorozata lett, ami új irányt mutatott a young adult és fantasy műfajainak. Bella és Edward szerelmi története gyakorlatilag felélesztette a könyvpiacot azáltal, hogy egymás után jelentek meg a hasonló stílusú és tematikájú bestsellerek, amelyekben vámpírok, vérfarkasok, szellemek, tündérek és egyéb természetfeletti lények adták egymásnak a kilincset. Nyilván nem mondunk újat azzal, hogy a százéves csillogó vámpírfiú és a szerelmes diáklány története előtt is léteztek vámpírtörténetek, Abraham „Bram” Stoker 1897-ben megjelent kultuszregényével kezdve a sort, amely a világirodalom egyik legrettegettebb figuráját, Drakulát keltette életre. Anne Rice Vámpírkrónikájához vagy Darren Shan Vámpír könyveihez hasonlóan Laurell K. Hamilton amerikai írónő Anita Blake, a vámpírvadász című könyvsorozata is a nagy Alkonyat-láz előtt jelent meg, első kötete, a Bűnös vágyak még 1993-ban debütált a tengerentúlon.
Az Agave Könyvek úgy döntött, hogy új szerkesztéssel és korrektúrával ismételten kiadja az Anita Blake-regénysorozat első kötetét, amit hosszú évek óta sehol sem lehetett kapni – ezúton is köszönet a kiadónak a recenziós példányért. A sztori főszereplője Anita Blake, egy vagány huszonéves szingli, aki halottkeltőként keresi a kenyerét. Ez ezt jelenti, hogy főhősnőnk jó pénzért mozgásra vagy beszédre bírja az elhunyt személyeket, különböző jogi- és magánügyek elintézésére. Anita emellett a rendőrség természetfeletti ügyekkel foglalkozó részlegének is besegít független szakértőként, minek következtében már nem egy vámpírt sikeresen átküldött a másvilágra (képletesen persze, hiszen a vámpírok már eleve halottak). Egy olyan világban járunk tehát, ahol teljesen hétköznapi dolog, ha vámpírokba, halottkeltőkbe, zombikba és patkányemberekbe botlik az ember. Ahol a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a 18 éven felüliek legálisan dönthetnek úgy, hogy vámpírként folytatják az életet. Ahol a természetfeletti bűnügyüket a rendőrség különleges osztaga kezeli.
A sokat látott és tapasztalt vámpírvadász és nekromanta St. Louis-ban él, ahol elismert szaktekintélynek számít a munkájában. A jó hír: a magasan képzett halottkeltő fiatal kora ellenére nem csak szereti a munkáját, de jól is keres vele. Ami már nem annyira jó hír: megbízzák egy olyan üggyel, amihez egyáltalán nem fűlik a foga, a város vámpírűrnője, Nikolaus azonban visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki. Anitának tehát nincs más választása, ki kell derítenie, hogy ki vagy mi gyilkolja a város legerősebb és leghatalmasabb vámpírjait. És ha ez nem volna épp elég, még egy sötét erőkkel cimboráló, vonzó vámpír, Jean-Claude is a képbe kerül, aki akarata ellenére „megjelöli” a lányt.
Az igazság az, hogy én nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de valahogy sehogy sem jött össze. Habár sejtettem, hogy erotikus felhangra is számítani lehet, és a vérszívókhoz kapcsolódó történeteknek amúgy is ősidőktől fogva része volt egyfajta testiség (az emberek megharapása gyakran a szexualitás metaforája), ez a könyv azonban inkább volt közönséges, mint izgató. Nem is feltétlen azért, mert vulgáris lenne a nyelvezete, vagy olyan jeleneteket tartalmazna, amit józan ésszel már nehéz lenne megemészteni… egyszerűen csak nem volt kellőképpen szofisztikált. Ellenpéldaként az Interjú a vámpírral vagy a Vámpírkrónikák további köteteit hoznám fel, amelyekben szintén jelen van az erotika, de sokkal inkább sejtelmes, ízléses módon.
A cselekmény szintén eléggé erőtlen lett, csak úgy tessék-lássék sikerült felkeltenie az érdeklődésem, pedig akad benne akció bőven, mégis rendre azon kaptam magam, hogy elkalandozik a figyelem. Talán az írásmódból, talán a történések érdektelenségéből fakadt, de a cselekmény néhol nehezen követhető annak ellenére is, hogy minden egy szálon fut, és minden egydimenziós. A sok rossz ellenére Anita karaktere viszont meglepően jól sikerült: egyszerre lett laza, kissé szemtelen, de közben aranyszívű, akinek a humora is nagyon rendben van. A mellékkarakterek nem igazán győztek meg, számomra egyértelműen Anita vitte el a hátán a könyvet, valamint az a könnyed és szarkasztikus humor, ami kétségkívül jót tett a sztorinak. Hatalmas plusz pont továbbá, hogy a vámpírok valóban vérszívó szörnyetegek maradtak, akik valószínűleg még Bella Swant is elijesztették volna (de szerencséjére a vegetáriánus Cullen-családdal hozta őt össze a sors).
Maga a világ és az atmoszféra kifejezetten szórakoztató lehetett volna, de nagy bánatomra a regény csak súrolta a felszínét mindannak, amit ki lehetett volna hozni a dologból. Merthogy a világ kétségkívül érdekes és izgalmas, és a maga nemében egyedi is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez a könyv még az Alkonyat-könyvsorozat előtt íródott, amikor még nem számítottak megszokottnak a szórakoztató vámpírtörténetek, pláne nem az olyanok, amelyekben egy modern huszonéves nő a fő karakter. Talán egy kicsivel kevesebb akcióval és több világépítéssel jobban járt volna az írónő, de kezdőkötetről lévén szó ez egy megbocsátható bűn, gyanítom, a további részek sokban színezik és bővítik a világot.
Egyelőre nem döntöttem el, hogy akarom-e olvasni a további részeket, esetleg a Bűnös vágyakkal be is fejeztem az Anita Blake-pályafutásom. A végeredmény eléggé kesze-kusza lett, a hangjára sem igazán talált rá a történet, ugyanakkor kétségkívül ott van benne a lehetőség, hogy lehet ez még sokkal jobb is. Anita karaktere miatt pedig valahol azt is értem, miért lett ekkora siker Hamilton könyvsorozata. Aztán ki tudja, lehet én is adok neki egy második esélyt. Hiszen mindenki megérdemli, nem igaz?
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
