A nagy többség monogám, és a hiedelmekkel ellentétben nem keresi a kalandokat.
Az Opinio a magyarok párkapcsolati szokásait vizsgálta. Ebből kiderült, hogy A 16-59 éves magyar lakosság többsége (de viszonylag szűk, 56%-os többsége) monogám párkapcsolatban (30%) vagy házasságban (26%) él, 28%-a egyedülálló, és 13%-a alkalmi kapcsolatokban találja meg a lelki és/vagy szexuális társat, társait. A nyitott kapcsolatok, vagy poliamor életmód – azaz több partnerrel, minden érintett számára transzparens módon folytatott tartós szerelmi viszony – viszonylag ritka, a válaszadóknak csak 4% jellemezte így a jelenlegi párkapcsolati helyzetét. Ezzel együtt összességében toleránsnak mondható a társadalom a nyitott kapcsolatok megítélésében, csak 36% nyilatkozott úgy, hogy abszolút ellenzi őket. A nők körében valamivel magasabb a mereven elzárkózók aránya (42%).
A monogám házasságban vagy kapcsolatban élők 28%-ának tart legalább 15 éve a kapcsolata/házassága. Értelemszerűen az idő előrehaladtával egyre nagyobb statisztikai esély kínálkozik az ilyen hosszú ideje tartó párkapcsolatra, de a párkapcsolatban vagy házasságban élő 50 év felettieknek is csak egy viszonylag szűk többségének (60%-ának) tart legalább 15 éve a kapcsolata vagy házassága.
A párkapcsolatban élők többsége (71%-a) nagyon, vagy inkább elégedettnek érzi magát a kapcsolatával, bár a szubjektív megélést övező bizonytalansági faktorok és a társadalmi elvárásokból fakadó megfelelési kényszerek miatt mindig óvatosan kell bánni az ilyen típusú önbevallásos arányszámokal. Ezzel együtt is érdekes, hogy a nők körében gyakoribb az elégedetlenség: míg a férfiak 46%-a teljesen elégedett, a nők 36%-a nyilatkozott így. A férfiak mindössze 18%-a adott ambivalens “is-is” választ a nők 26%-ával szemben az erre vonatkozó kérdésre.
A magyarok többségének amúgy korlátozottnak mondható a számszerű tapasztalata a hosszútávú párkapcsolatokról (1.ábra – bal panel), ugyanis 25%-nak egy darab tartós párkapcsolata volt életében, 45%-nak 2-3 és 12 %-nak egy sem (ez utóbbi arányszám elsősorban a 16-19 évesek körében mért magas 39%-os arányszámból származik). A férfiakra amúgy nagyobb arányban jellemző a párkapcsolati “kalandozás”, az ő körükben 7%-nak volt 5-nél is több tartós párkapcsolata, míg a nők esetén statisztikai értelemben szinte elhanyagolható ez az arány (1%).
Kutatásukban külön kitértek a szexuális kompatibilitásra, és a szexuális vonzalmat meghatározó tényezőkre is. A döntő többség (78%) inkább fontos-nak, vagy egyenesen elengedhetetlennek tartja a szexuális kompatibilitást a párkapcsolatokban és se nemek, se életkor, se egyéb demográfiai tényezők szempontjából nincs jelentős különbség e tekintetben.
A szexuális partnerek számában (1. ábra, jobb panel) azonban már érdekes különbségek fedezhetőek fel társadalmi csoportok között. A magyaroknak tipikusan 2-5 (33%), illetve 6-10 (20%) szexuális partnerük volt eddigi életük során, a 20-at meghaladó szám viszonylag ritka (10%), az 50-et is meghaladó szám pedig majdhogynem elenyésző (3%). A népszerű sztereotípiát, miszerint a férfiak körében gyakoribb a szexuálisan “kicsapongó” életvitel csak részben igazolják vissza kutatási eredményeink. Igaz ugyan, hogy a férfiak körében magasabb a 10-nél több szexuális partnerrel rendelkezők aránya (26% a nők 17%-ához képest), ugyanakkor a férfiak körében is a 2-5 (28%), illetve az 5-10 (20%) szexuális partner a legjellemzőbb. Amiben látványosabb különbségek fedezhetőek fel, az az életkor. A 16-19 évesek többségének (52%), de a 20-29 évesek 18%-ának sem volt még semmiféle szexuális tapasztalata, illetve egy további 22, illetve 24%-nak egy szexuális partnere volt eddig csupán. Az ország egészéhez képest a fővárosban gyakoribb, hogy az embereknek több partnerük is volt: a budpestiek 17%-a 11-20 és egy további 9% 21-30 szexuális partnerről számolt be élete során.
